Hát újra itt vagyok. Két év, két különböző rák, két kezelés sorozat, két kurvahosszú három hónap a pet/CT-ig, majd másodszor is egy elképeszően hosszú hét az eredmény olvasásáig. Szóval újra itt vagyok

És, igen, újra itt, helló mindenki! Tudom, tudom, nem írtam már vagy másfél hónapja, de őszintén szólva ha akartam volna sem tudtam volna. Srácok, ez volt éltem legkeményebb menete. Én aztán tényleg nem vagyok egy picsogós, siránkozós, puha nemtomki, de azért ez engem is odavert. Mondjuk kottára…

Mindenekelőtt az van, hogy a december végi posztomban azt írtam, hogy pár napon belül jelentkezem az utolsó posztommal, de végül mégsem így történt. Annyi van, hogy nem tudtam és még most sem tudom megírni. Egyszerűen még nem megy.

Egy éve tudom, hogy mi az ábra velem és több mint fél éve folyik az aktív küzdelmem a rákkal. Az elmúlt idő mindenről szólt, csak a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nem. Meg sem tudom már számolni, hogy hányszor zúzta már porrá valami a gondosan megírt forgatókönyveket. Legutóbb ugye az,…

Ahogy a címből nagy nehézségek árán, de azért ki lehet találni, tizenkilenc napja vagyok megáldva ezzel a csodálatos coviddal. Számomra teljesen megdöbbentő az, hogy milyen hatással van rám, hogy milyen tüneteket produkál tudván, hogy rákos vagyok, hogy cukorbeteg vagyok, hogy a kemónak köszönhetően…

Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket…

Múlt hét hétfőn átestem a tizedik kemoterápiás kezelésemen. Tizedik, tizedik, tizedik. Ízlelgetem, de sehogy sem lesz finomabb, ez egyszerűen baromira sok. Öt hónapja kapom és még van vissza egy, ami konkrétan még két kört jelent. Nagyon várom már a végét. Sokasodnak a nehézségek, a problémák,…

Az van, hogy úgy kellett most elindulnom a következő kemóra, hogy három hete még azt hittem, hogy vége. De nem így lett. A valóság azt hozta, hogy rá kell tennem még egy lapáttal, még négyszer csatába kell mennem. Még két hónap móka és kacagás.

Töprengtem én rengeteget, törtem fejem mostanság,Hogy meséljem másképp azt el, hogy telik a mulatság.Elmúlt két hét történése, na meg a kis kezelés,Versbe szedve lesz elhozva, kezdődjön a mesélés.  

Minél jobban húz le a mocsár, én annál jobban kívánkozom kifelé belőle. De minél lejjebb vagyok, annál több a nehézség és annál nehezebb bármit is tennem. A mai vidám kis írásomban szép színes történeteket olvashattok arról, hogy milyen szép is tud lenni az élet. Gyerünk.

Az elmúlt kb. húsz évben a salesről és az emberekről szólt, szól a munkám. Leginkább közép vagy felsővezetőként dolgoztam különböző pénzintézeteknél, de persze voltak olyan évek is amikor közvetlen értékesítettem. Teljesen mindegy, hogy milyen poziban voltam, rengeteg dolgot tanultam ez idő alatt.…

Ha a PET CT eredménye most egy kaparós sorsjegy lenne, akkor az én olvasatomban az lenne ráírva, hogy sajnos nem nyert. Még úgy is, hogy a korábbi vizsgálathoz képest javulás van, a rákom végül is jól reagált a kezelésre. Persze mint mindent, ezt is többféleképpen lehet értékelni, minden attól függ,…

Már csak három van vissza. Csak három? Csak? Nem, ez még nem a csak. A három az még kurvasok. De ami ennél fontosabb, hogy öt már a hátam mögött van. Öt kemoterápiás kezelés. Leírni is gyűlölöm. Pedig ez a fegyverem a rák ellen. Nem az egyetlen, de a legkézzelfoghatóbb.

Túl vagyok a negyedik kemón és ezzel együtt túl vagyok a kemoterápiás kezeléssorozat felén is. Legalábbis remélem. Nem tudom mit fog mutatni jövő héten a félidős PET CT, de a bizakodás mellett őszintén szólva vannak fenntartásaim is. De ezekről majd később. A mai várhatóan nem túl hosszú posztban…

Harmadszorra találkoztam a kemóval, harmadszorra sújtottam le a fenevadra, és a harmadik alkalom után is érzem, hogy biztosan megnyerem a rák ellen a háborút. A kérdés csak az, hogy mikorra, mennyire lesz durva és, hogy mi lesz ennek az ára. És ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Nade mielőtt belevágok…

A vidám kis lányregényem előző részében írtam arról, hogy iszonyatosan rossz és nehezen feldolgozható volt az elmúlt időszak a tehetetlenség miatt, és két hete végre visszaüthettem egy keményet. A tegnapi nap lepörgött a második menet és bátran állíthatom, hogy rendesen beleálltam a dologba és ott…

Hónapok óta tudom, hogy rákos vagyok. És hónapok óta úgy áll a szervezetem ostrom alatt, hogy nem tudok igazán védekezni. Nem tudok, mert folyamatosan valami közbeszól és akadályoz. Tűröm, viselem és közben reménykedem, hogy komolyabb károk nélkül kitartok addig amíg végre visszaüthetek. És a héten…

A holnapi nap nagyon izgi lesz. Végre elkezdődik a várva várt kemó. Szépen bejelentkezem reggel a Honvédban, majd irány a laborvizsgálat és a koronateszt, aztán befekvés az osztályra és szép nyugodtan várom a csütörtököt amikor is bekötik majd az első infúziómat és megindulnak a fincsi kis koktélok.…

2020 május 13 szerda. Mint általában, ezen a napon is reggel hét körül fogok felkelni, el fogom végezni majd a  szokásos teendőimet, de a folytatás nem a megszokott lesz. Nem fogok leülni a már jól bejáratott és őszintén szólva megszeretett home office-omba, ehelyett inkább beülök majd a kocsiba és…

Nem igazán félek a ráktól. Pontosabban fogalmazva, nem igazán félek a rákomtól. Írhatom bátran, hogy rákomtól, mert az enyém. Bár hiába jött, hiába költözött belém, hiába próbál meg ártani, érzem, hogy közvetlen nem tehet kárt bennem, nem tud maga alá gyűrni, nem fog tudni elpusztítani. 

Írtam már korábban, hogy amikor kiderült, hogy rákos vagyok, elkezdtem rengeteget olvasni, mert igyekeztem minél több infót beszerezni azzal kapcsolatban, hogy mivel állok szemben, mi várhat rám, és hogyan kellene minél jobban felkészülnöm. Találkoztam több írással is, melyek hangsúlyozták a helyes…

Per pillanat az óriási várakozás kellős közepén vagyok, így gyakorlatilag nem történik semmi, legalábbis az apró-cseprő dolgokat leszámítva. Ezért megpróbálom kicsit összeszedni a gondolataimat és leírni, hogyan reagálnak a betegségemre a munkahelyen, a családban és a baráti körben. Bár nem is…

Ebben a posztban két dologról biztosan lesz szó. Egyrészt elmesélem, hogy mi történt a #12 Kemoterápia és a koronavírus című poszt megírása után, másrészt pedig a posztban lévő szavazásról és a témával kapcsolatban felmerült kérdésekről fogok beszélni. Ja, és a döntésemet is elárulom, illetve annak…

A kemoterápia végtelenül legyengíti az immunrendszert. Olyannyira, hogy nagyon komoly probléma, nem kellő odafigyelés hiányában akár még halál is lehet egy sima megfázásból, egy egyszerű, mindennapos gombás megbetegedésből, vagy akár csak egy mosatlan alma elfogyasztásából is. Képzeljétek el, hogy…

Nem is tudom, hol kezdjem. Azt már többször említettem, hogy jegyet vettem a világ egyik legdurvább hullámvasútjára, és azt kell mondanom, hogy ezek megdolgoznak a pénzükért. Ezerrel dübörög, nincs megállás, és úgy meghajt, hogy néha azt sem tudom, hogy jövök-e vagy megyek. Ennél durvább egyszer…

2020.03.02 hétfő. Ez az a dátum amit sosem fogok elfelejteni. Legalábbis az emberek valami ilyesmit mondanak akkor, ha valami meghatározó, vagy nagyon emlékezetes dolog történik az életükben. Mondjuk én pont nem ilyen vagyok, teszek nagy ívben a számokra, legalább is ebben a formájukban. Ennek…

Na ez az a poszt amit sosem akartam megírni. Nem akartam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a szitu meg fog történni és végül meg kell majd írnom. Pedig álmodtam extrém dolgokat azóta amióta rákos vagyok. Még az egész hajcihő elején, azt hiszem közvetlen a FNAB után például azt álmodtam,…

Ott tartunk, hogy kiderült, hogy rákos vagyok, tudjuk, hogy a Hodgkin kór klasszikus verziójával nézek szembe, az is megvan, hogy van kb 80% esélyem túlélni. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Mondjuk ez az érzés azért nem tartott olyan sokáig. Miért?…

Mielőtt elárulnám a szövettan eredményét, kicsit vissza kell kanyarodnunk a műtét napjára. Ugye az volt a terv, hogy reggel kilenckor én leszek az első, hamar kint lesz a nyirokcsomó és már mehet is a kis véres szörnyeteg a szövettanra. Azért volt a korai kezdésnek jelentőssége, mert a szövettant…

Január végén járunk. Egy hete jelentkeztem csak a hematológusnál, és már fekhetek is a kés alá. Örülök, hogy így pörögnek az események. Egyrészt nem baj ha gyorsabban jutok majd végül kezeléshez, másrészt pedig iszonyat idegörlő, hogy nem tudom pontosan mivel kell felvennem a harcot, és csak lebegek…

Bár a cím arra utal, hogy ráfordultunk 2020-ra, de mielőtt ezt rendesen kibeszéljük, muszáj szót ejtenem egy kis közjátékról néhány nappal Karácsony előttről. Előre is elnézést kérek, hogy erről fogok most írni, de egyrészt a tárgyhoz tartozik, másrészt meg ez nem a Bogyó és Babóca blog. 

A poszt elején gyorsan utána is járunk, hogy mi a franc ez a cucc, és mi a francot keres bennem. Egy végzett hematológus valószínüleg jól tarkón vágna egy fonendoszkóppal, de az én dolgom az, hogy lehetőleg érthetően, konyhanyelven és nagyjából helyesen írjam le a dolgokat. Szóval vállalom az…

Az UH eredménnyel a kezemben vágtattam vissza a sebészetre, hogy kapjak egy beutalót a FNAB-ra. Sejtettem, hogy itt igazából nem fog semmi történni, és nem leszek bent többet mint két perc. Ennek ellenére volt bennem egy jó adag para egész nap, hogy esetleg ott helyben meg is szúrnak, ami nyilván…

Valamikor kb. hat évvel ezelőtt meghúzódtam és a belső combomban a lágyéki résznél, az izom mellett lett egy dudor. Kemény volt mint egy apró sérv, de nem fájt, nem csinált semmit, csak ott volt, pihengetett. Nagy kaland, millió hasonló dolog történik az emberrel. És mert ennyire nem történt vele…

Kb. három hónapja kezdődött. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért cselekedtem. Hamar kiderült, hogy rákos vagyok. Tudtam, hogy konkrétan rábasztam. Eleinte a kérdés csak az volt, hogy mennyire. Azóta kiderült, hogy egy igazi hullámvasútra váltottam jegyet, amiről még egy darabig biztosan nem lesz…