KÜZDENI MINDIG, FELADNI SOHA

RÁKTÉRÍTŐ

RÁKTÉRÍTŐ

#31 Tüdőfibrózis?

A Jó Isten mentsen meg tőle

2020. október 19. - gyorsan1974

Múlt hét hétfőn átestem a tizedik kemoterápiás kezelésemen. Tizedik, tizedik, tizedik. Ízlelgetem, de sehogy sem lesz finomabb, ez egyszerűen baromira sok. Öt hónapja kapom és még van vissza egy, ami konkrétan még két kört jelent. Nagyon várom már a végét. Sokasodnak a nehézségek, a problémák, ráadásul majdnem mindig van valami igazán hajmeresztő is. A múlt hét sem telt el anélkül, hogy ne sokkolódtam volna le erősen.

Ugye többször említettem már az elmúlt időben, hogy sokat köhögök és néha eléggé nehezen kapok levegőt és ez baromira nyugtalanít. Tudni kell azt, hogy ez a dolog azért nem konstans van jelen. Van pár nap amikor csak éppenhogy vannak ilyen problémáim, aztán ezeket követi néhány olyan nap amikor erősebben jelen van. Aztán volt egyszer-egyszer olyan, hogy azt hittem valaki vagy valami összenyomja a mellkasomat. Na ez utóbbi az igazán nagy para. Persze korábban olvastam már több helyen, hogy egyes kemó összetevők, vagy akár a Rituximab is okozhat ilyen tüneteket. Ráadásul a dokibácsinak is jelzem rendszeresen, hogy mi van, meg is röntgenezték a tüdőm pár hete, szóval alapvetően azért simán gondolhattam arra, hogy a kezelések végeztével majd szépen múlnak ezek a tünetek. Így volt ez egészen az előző kemó utáni pár napig. Történt ugyanis, hogy a kezelés után napon elkezdett fokozottan előjönni a köhögés és a mellkasnyomás. Egy nappal később már konkrétan úgy éreztem, hogy két öklömnyi csomó van a szívem jobb és bal oldalán, és ha megpróbáltam normálisan levegőt venni, azonnal elkezdtem köhögni és még véletlen sem sikerült mélyebb levegőt vennem. Szóval kis és gyors levegővételekkel kellett operálnom, de higgyétek el ez meglehetősen ijesztő és a szervezet sem reagál annyira jól a gyors levegővételekre. Éreztem, hogy ez nagyon nem jó így, ezért felhívtam dokibácsit. Meghallgatott, majd azt mondta, hogy elképzelhető, hogy tüdőfibrózisom van, amit a Bleomycin okozhat, szóval elküldene egy CT-re aznap amikor a kemót kapom ha nekem ez így rendben van. Naná, hogy rendben van. Nagyon jók a szenzoraim, így azonnal éreztem, hogy valami nem stimmel. Egy árnyalatnyit másabb volt a dokibácsi kommunikációja mint a megszokott. Egy egészen picit szűkebb szavú, egy cseppet nehezebben válaszolós, olyan nem is tudom. Olyan fura. És a hanghordozása sem az a nyugodt és tárgyilagos volt mint amilyen szokott lenni, valami mást éreztem. És itt lett gyanús, hogy ez a tüdőfibrózis lehet, hogy valami komolyabb dolog. De mivel, hogy a dokibácsi így kommunikált, úgy döntöttem, hogy most nem faggatom, majd inkább célzottan utána olvasok a dolgoknak. Normál esetben most jönne az a mondat, hogy bár ne tettem volna. De én nem tudok úgy meglenni, hogy nem tudom, hogy mi van. Ugye két vonal van. Az egyik a fibrózis, a másik a Bleomycin. Én a fibrózissal kezdtem, mondjuk utána a Bleomycint külön már nem is volt szükséges olvasgatnom. Röviden, konyhanyelven a következő van: Valaminek a hatására krónikus gyulladás indul el a tüdőben a léghólyagocskák és a hajszálerek között, ami hegesedéshez vezet, így csökken a légzőfelület. Hát ez már önmagában is szarul hangzott, de tudták fokozni. Ez egy progresszív folyamat, ami azt jelenti, hogy ez a gyulladás majd hegesedés folyamatosan terjed, így egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül a beteg. Kurva jól hangzik nem? Mivel, hogy minden tünetem megvolt ami ehhez a szarhoz kell, nyilván el is könyveltem, hogy majdnem biztosan ez van nekem is. Főleg miután a kiváltó okok között előkelő helyen szerepelt a Bleomycin. Nade most már rátérhetnének arra, hogy gyógyítható. Ja, hogy sehogy? Ez nem egy visszafordítható, csak egy kezelhető betegség, ami alapvetően lappanghat egy ideig, de fel is gyorsulhat és 4-6 éven belül halált okoz. De ha valakinél sikerül jól eltalálni a terápiát és lassabban folyik le akkor akár tíz évet is lehet élni. Valamelyik, talán korai posztomban írtam, hogy azért kaptam ezt a rákot, mert valaki vagy valami nagyon el akar pusztítani. Ha megkapom mellé a tüdőfibrózist, akkor már azt is írhatnám, hogy ez a valaki vagy valami nagyon biztosra akar menni. Őszintén szólva nagyon beparáztam. Vagy még annál is jobban. Azt hiszem a betegségem felfedezése óta egyszer sem voltam még ennyire megrettenve. Talán csak akkor amikor kiderült, hogy rákos vagyok, de akkor is hamarabb oszlottak el valamelyest a sötétebb fellegek. Most nem tehettem mást, mint állandóan ezen rágódtam és vártam a következő pénteket, hogy lássam a CT eredményét. Aztán egyszer csak hívott dokibácsi. Reinhardt úr, hétfőre sikerült csak CT időpntot szereznem. Mit szólna hozzá ha átraknánk hétfőre a kemót is, így egyszerre lenne meg a két dolog. Mondom oké, legyen így. Jól van, reggel nyolcra legyek a Honvédban. Hogy mikor lesz napközben a CT azt nem tudja megmondani, de ha a kezelés közben jönnek értem, majd legfeljebb azt félbeszakítjuk. Oké, csináljuk így. Beszéltünk még pár szót a fibrózisból és állítom, hogy a dokibácsi is beparázott. Félt, hogy a gyógyításom okozott valami borzasztót, valami visszafordíthatatlant. Abszolút éreztem azon ahogy beszél, azon amit mond. Pedig ha így is van, nyilván ő erről nem tehet. Ez benne van ha az ember kemót kap. Nem gyerekjáték amit belém pumpálnak, így nem gyerekjátékok a lehetséges szövődmények sem. De azért lelkem mélyén bíztam benne, hogy nem basztam rá ennyire. Nem lehet olyan kegyetlen az élet, hogy esélyt sem ad arra, hogy megharcolhassak a gyógyulásért.

A megbeszéltek szerint hétfő reggel nyolcra a Honvédban voltam. Fel voltam készülve a hosszú menetre és arra, hogy ezt most is a kezelőben kell majd végigcsinálnom, mert vannak olyan kedvesek, hogy nem tesznek be több beteg mellé egy szobába. De nem, nem így lett. A nővérke aki fogadott, bekísért a nyolcasba. És a nyolcas üres volt. Hiányzott egy komplett ágy, így onnan bizonyosan elvittek valakit, a másik két ágy pedig érintetlen volt. Megint kaphattam egy üres szobát, megint egyedül lehettem. Végtelenül jól esik. És nem csak azért mert így biztonságosabb, hanem azért is, mert tudom, hogy ez plusz munkát, plusz erőfeszítést jelent az ott dolgozóknak. Sosem fogom tudni kellőképpen meghálálni nekik, hogy mindig vigyáztak, vigyáznak rám. Aztán a nővérke közben mondja, hogy siessek mert már fél órája várnak a CT-n. Mondom oké, de a dokibácsi mostanra hívott, így mostanra érkeztem. Nade fogtam a papírt és száguldottam a földszintre, hogy bejelentkezzek a vizsgálatra. Miután ez megvolt kerestem egy mindenkitől távollévő széket és leültem. Kb negyed óra - húsz perc várakozás után szólítottak. A vizsgálat gyors volt és tiszta, így kb tíz perc múlva már a szobámban várakoztam. A nővérke jött, megcsinálta az alapvizsgálatokat, majd nemsokkal később következett a branül. Itt van is bennem para, meg nincs is. Eléggé megszoktam már a folyamatot, elég jól viselem a fájdalmat is így nincs gáz amikor csinálják, de ha közben nagyon félrecsúsznak a dolgok és nagyon nem sikerül betenni, akkor azért lever a víz rendesen. Mondtam is a nővérkének, hogy miattam ne aggódjon, tegye a dolgát, nem gáz semmi, tegye nyugodtan amit tennie kell. Bár azt hiszem fel voltak már készülve belőlem, mert hozott a nővérke magával egy karos ketyerét amit a karom fölé helyezett, majd bekapcsolás után kirajzolódtak a karomon a vénáim. Hja, hogy nem csak a Fradi pályán hanem a Honvédban is van vénaszkenner. Csodás.

venaszkenner.jpg

Nővérke megszúrt, majd mondja, hogy az nagyon jó, hogy látja hol a vénám, de azt a készülék sajnos nem mutatja, hogy milyen mélyen van, szóval tolt a tűn egyet. Ez olyan bepisiltetős mozdulat volt, de mondtam, hogy nincs semmi gáz, csinálja csak bátran. Meg is találta a vénám, de sajnos nem tudta felvezetni bele a csövet, szóval máshol kellett szúrni. A következő böki már simán ment, fel is lehetett vezetni, szóval bent volt a branül, rendben vagyunk. Közben megjött az eeszt-n a CT eredmény, mohón vetettem magam a telefonomra. Megnyitom az oldalt, bejelentkezem, letöltöm a PDF-et, megnyitom és elkezdem olvasni. A tüdőben folyadék nincs, hurrá, tovább. Infiltratum, fibrosis jelenleg nem látható. Oh. Nem látható. Hatalmas kő gördült le. El sem tudom mondani mennyire megkönnyebbültem. A többi dolgot fel sem fogtam első olvasásra. Szóval nekifutottam még egyszer, majd kigugliztam azt amit nem értettem. Nagyjából rendben volt minden. Kis idő után megjött dokibácsi, határozottan megkönnyebbült ő is, megint olyan volt mint általában. Átbeszéltünk pár dolgot, majd mondom, hogy olvastam, hogy volt egy tavaly kezdődött amerikai kutatás, melnyek az lett az eredménye, hogy a fibrozis kezdeti stádiumban visszafordítható Metformin alkalmazásával. És ez baromi jó, mert én ebből a cuccból napi 2000 mg-ot szedek a cukrom miatt. És lehet, hogy talán ennek köszönhető, hogy nem hatalmasodott el ez a szar rajtam. De emellett is azt szeretném, hogy többé ne adjon Bleomycint. Azt mondja, hogy nagyon örül, hogy ebben is így egybevágunk, mert ő sem akar többet adni belőle. Ezzel el is dőlt a dolog. Imádom, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk mindenben. Aztán azt mondja, hogy nem tudja, hogy olvastam-e, de mivel, hogy mindent olvasok ezért ő már szaktekintélyként kezel, - szó szerint ezt mondta, igazán jót nevettem rajta. De azért kezeljük helyén a dolgokat, hehe - hogy Amerikában már kezdik az ABVD kemóból elhagyni a Bleomycint és helyette egy immunterápiás gyógyszert használnak az én betegségem esetében. Na, ezek szerint amit mi itt csinálunk az már konkrétan tiszta Amerika, hehe. Elmondtam a dokibácsinak még, hogy nagyon el van szállva a cukrom, rettenetes értékeket mérek. Erre úgy döntött, hogy befejezzük a szteroid alkalmazását és sima sóoldatot kapok csak a Dacarbazine mellé. Így igazából nem lesz vénavédő, csak higítjuk a kemót. Kicsit para, de a cukrom tényleg rettenetes, szóval valamit tenni kell és ez elég kézenfekvőnek tűnik. Megbeszéltünk még egy-két csipcsup dolgot, majd elköszöntünk egymástól. Ezután nővérke hozta a gépet, mert most már minden alkalommal kérem, hogy géppel tolják be a cuccot. És most nem volt kábelrengeteg, a csatlakozó végén volt egy akksi, így sokkal könnyebben ki tudok menni kezelés közben a mosdóba. Ma már ez a második nagyszerű újdonság. A kezelések szépen lepörögtek. Délben kezdődött, hat felé már túl is voltam rajta. A nővérke számtalanszor jött közben, végtelen türelemmel és kedvességgel intézte a dolgokat körülöttem. Elég jól sikerült végül a nap. Úgy néz ki nincs fibrózisom, szépen lement a kezelés, nincs többé Bleomycin, este már otthon. Szóval nincs okom panaszra.

Annyi van még, hogy rendesen kivannak a vénáim. Mostanra már mindkét karomon fájnak, a főbb erek olyanok mint az acélsodrony. Eljutottunk odáig, hogy mostanra el sem tudom képzelni, hogy legközelebb hova lehet majd beszúrni a branült. És aztán majd még egyszer szúrni kell. Aztán remélem vége.

A múlt alkalommal volt egy szavazás az egyéb tartalmakkal kapcsolatban, ahol a voksolók döntő többsége arra szavazott, hogy szívesen olvasna tőlem más tartalmat is ilyen vagy olyan formában. Persze voltak olyanok is akik azt szeretnék, hogy ne legyen más téma az írásaimban, ez mégiscsak egy rákos blog. Azt hiszem megpróbálok valamiféle köztes megoldást találni, hogy azok sem maradjanak le rólam akik mást is olvasnának és azokat se zavarjam a gondolataimmal akiket kizárólag a rákos sztori érdekel. Szóval úgy döntöttem, hogy vagy külön posztokban, vagy egy külön blogban fogok írni az egyéb gondolataimról, történetekről. Így talán egy kicsit a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

szavazas.jpg

A következő kezelésem megint hétfőre fog tolódni, de most csak az az oka, hogy péntek nemzeti ünnep lesz. És olyankor mégsem kemózunk, hehe. Igyekszem majd nem elcsúszni egy hetet az új poszttal, így jövő hét közepén várható az új írás.

Addig is ne feledjétek, hogy kedd este megnézhetitek a tv-ben hogy fogunk pontot vagy pontokat elrabolni a Barcelonátol. Mindörökké Ferencváros!

Keressétek, kövessétek, lájkoljátok a Ráktérítő blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhessetek az új posztok érkezéséről, és elérhessetek olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg! 

 Klikk ide 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hodgkin-rak.blog.hu/api/trackback/id/tr5816240882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pici_rigó 2020.10.27. 10:48:17

Portot ültetnek be annak, akiknek a perifériás venaik mar rosszak - az érdekesség kedvéért. Nagyon örülök, hogy nem lett fibrozisod. Sajnos láttam a Koranyiban egy nagyon fiatal lány küzdelmet a fibrozissal.... :(
süti beállítások módosítása