És, igen, újra itt, helló mindenki! Tudom, tudom, nem írtam már vagy másfél hónapja, de őszintén szólva ha akartam volna sem tudtam volna. Srácok, ez volt éltem legkeményebb menete. Én aztán tényleg nem vagyok egy picsogós, siránkozós, puha nemtomki, de azért ez engem is odavert. Mondjuk kottára…

Vannak azok a nemszeretemposztjaim. Biztos ez is olyan, pedig ebben még nem írtam többet mint tizenhat szót. Most már huszat. Mostanra pedig már huszonnégy az. És még mindig nem szeretem. Valószinüleg ez a végégig így is marad, hehe. Ááá, én is tudom, ti is tudjátok, hogy csak húzom itt az időt, de…

Egy éve tudom, hogy mi az ábra velem és több mint fél éve folyik az aktív küzdelmem a rákkal. Az elmúlt idő mindenről szólt, csak a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nem. Meg sem tudom már számolni, hogy hányszor zúzta már porrá valami a gondosan megírt forgatókönyveket. Legutóbb ugye az,…

Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket…

Múlt hét hétfőn átestem a tizedik kemoterápiás kezelésemen. Tizedik, tizedik, tizedik. Ízlelgetem, de sehogy sem lesz finomabb, ez egyszerűen baromira sok. Öt hónapja kapom és még van vissza egy, ami konkrétan még két kört jelent. Nagyon várom már a végét. Sokasodnak a nehézségek, a problémák,…

Az van, hogy úgy kellett most elindulnom a következő kemóra, hogy három hete még azt hittem, hogy vége. De nem így lett. A valóság azt hozta, hogy rá kell tennem még egy lapáttal, még négyszer csatába kell mennem. Még két hónap móka és kacagás.

Töprengtem én rengeteget, törtem fejem mostanság,Hogy meséljem másképp azt el, hogy telik a mulatság.Elmúlt két hét történése, na meg a kis kezelés,Versbe szedve lesz elhozva, kezdődjön a mesélés.  

Minél jobban húz le a mocsár, én annál jobban kívánkozom kifelé belőle. De minél lejjebb vagyok, annál több a nehézség és annál nehezebb bármit is tennem. A mai vidám kis írásomban szép színes történeteket olvashattok arról, hogy milyen szép is tud lenni az élet. Gyerünk.

Az elmúlt kb. húsz évben a salesről és az emberekről szólt, szól a munkám. Leginkább közép vagy felsővezetőként dolgoztam különböző pénzintézeteknél, de persze voltak olyan évek is amikor közvetlen értékesítettem. Teljesen mindegy, hogy milyen poziban voltam, rengeteg dolgot tanultam ez idő alatt.…

Már csak három van vissza. Csak három? Csak? Nem, ez még nem a csak. A három az még kurvasok. De ami ennél fontosabb, hogy öt már a hátam mögött van. Öt kemoterápiás kezelés. Leírni is gyűlölöm. Pedig ez a fegyverem a rák ellen. Nem az egyetlen, de a legkézzelfoghatóbb.

Túl vagyok a negyedik kemón és ezzel együtt túl vagyok a kemoterápiás kezeléssorozat felén is. Legalábbis remélem. Nem tudom mit fog mutatni jövő héten a félidős PET CT, de a bizakodás mellett őszintén szólva vannak fenntartásaim is. De ezekről majd később. A mai várhatóan nem túl hosszú posztban…

Harmadszorra találkoztam a kemóval, harmadszorra sújtottam le a fenevadra, és a harmadik alkalom után is érzem, hogy biztosan megnyerem a rák ellen a háborút. A kérdés csak az, hogy mikorra, mennyire lesz durva és, hogy mi lesz ennek az ára. És ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Nade mielőtt belevágok…

A vidám kis lányregényem előző részében írtam arról, hogy iszonyatosan rossz és nehezen feldolgozható volt az elmúlt időszak a tehetetlenség miatt, és két hete végre visszaüthettem egy keményet. A tegnapi nap lepörgött a második menet és bátran állíthatom, hogy rendesen beleálltam a dologba és ott…

Hónapok óta tudom, hogy rákos vagyok. És hónapok óta úgy áll a szervezetem ostrom alatt, hogy nem tudok igazán védekezni. Nem tudok, mert folyamatosan valami közbeszól és akadályoz. Tűröm, viselem és közben reménykedem, hogy komolyabb károk nélkül kitartok addig amíg végre visszaüthetek. És a héten…

2020 május 13 szerda. Mint általában, ezen a napon is reggel hét körül fogok felkelni, el fogom végezni majd a  szokásos teendőimet, de a folytatás nem a megszokott lesz. Nem fogok leülni a már jól bejáratott és őszintén szólva megszeretett home office-omba, ehelyett inkább beülök majd a kocsiba és…

Lassan három hete nem jelentkeztem, pedig egyre több és több üzenetet kapok, hogy írjak már, írjak már, írjak már. Higgyétek el nekem írnék én, de ha nem nagyon történik semmi, nem nagyon tudok mit elmesélni. Írhatnék persze arról, hogy élem a mindennapi életem, hogy megy a home office, 

Nem igazán félek a ráktól. Pontosabban fogalmazva, nem igazán félek a rákomtól. Írhatom bátran, hogy rákomtól, mert az enyém. Bár hiába jött, hiába költözött belém, hiába próbál meg ártani, érzem, hogy közvetlen nem tehet kárt bennem, nem tud maga alá gyűrni, nem fog tudni elpusztítani. 

Ebben a posztban két dologról biztosan lesz szó. Egyrészt elmesélem, hogy mi történt a #12 Kemoterápia és a koronavírus című poszt megírása után, másrészt pedig a posztban lévő szavazásról és a témával kapcsolatban felmerült kérdésekről fogok beszélni. Ja, és a döntésemet is elárulom, illetve annak…

Már egy ideje akartam jelentkezni egy olyan poszttal, ahol megosztom azokat a fontosabb linkeket, doksikat amiket olvasgattam, amikből készültem. Nagyon fontos ez azoknak akik érintettek, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy olvasni, olvasni és olvasni kell. Tudnod kell pontosan, hogy mire…

A kemoterápia végtelenül legyengíti az immunrendszert. Olyannyira, hogy nagyon komoly probléma, nem kellő odafigyelés hiányában akár még halál is lehet egy sima megfázásból, egy egyszerű, mindennapos gombás megbetegedésből, vagy akár csak egy mosatlan alma elfogyasztásából is. Képzeljétek el, hogy…

Nem is tudom, hol kezdjem. Azt már többször említettem, hogy jegyet vettem a világ egyik legdurvább hullámvasútjára, és azt kell mondanom, hogy ezek megdolgoznak a pénzükért. Ezerrel dübörög, nincs megállás, és úgy meghajt, hogy néha azt sem tudom, hogy jövök-e vagy megyek. Ennél durvább egyszer…