KÜZDENI MINDIG, FELADNI SOHA

RÁKTÉRÍTŐ

RÁKTÉRÍTŐ

#29 Itt a vége! Vagy mégsem?

Avagy egy rákos éneke

2020. szeptember 13. - gyorsan1974
Töprengtem én rengeteget, törtem fejem mostanság,
Hogy meséljem másképp azt el, hogy telik a mulatság.
Elmúlt két hét történése, na meg a kis kezelés,
Versbe szedve lesz elhozva, kezdődjön a mesélés.

 

versmindenkinek.jpg

 

Nem lesz mondjuk nagy izgalom, legfőképp az elején,
Hál' Istennek nem volt semmi, nyugalomra leltem én.
Félidőben volt csupán a megszokott nagy fájdalom,
Sajogtak a forgóim és éreztem a lábamon.

 

Két nap múlva az is elmúlt, szóval ez sem volt para,
Tette dolgát a csontvelőm, jól működött, hahaha.
Egy dologról beszélnem kell, majdnem elfelejtettem,
A vénapara végig megvolt, ezt nem kell elrejtenem.

 

Hétfőn már attól rettegtem, mi lesz két hét múltával,
Hogy szurkálnak megint össze, hogy bírnak a vénámmal?
Minden erem be volt állva, keményen mint a beton,
Ráadásul fájtak folyton, hosszában a karomon.

 

Aztán eljött az a péntek, indultam a kórházba,
Süteménnyel s gyomorgörccsel érkeztem a Honvédba.
Féltem a szurkálásoktól na meg a koronától,
Nem szűrnek még mindig senkit, nem látok a pipától.

 

Kellemesen csalódhattam, megint törődnek velem,
Saját szobát készítettek, nem lesz beteg mellettem.
Vigyáznak rám nem kell félnem, jó kezekben lehetek,
Ráadásul jól néztek ki a laborból jött leletek.

 

A nyolcadik jött most sorban, kemóból ez nem kevés,
Elvileg az utolsó lesz, s nem lesz többé remegés.
Egyeztettem a dokival hogy legyen most ezután,
Elmondta a tervet gyorsan, megírom kemó után.

 

Négy hetet most várakozunk, utána PET/CT lesz,
Közben sugár konzílium, addig a frász majd megesz.
Minden rendben lesz a PET-en és oké a sugár is,
Karácsonyra végezhetek így lesz szuper a finish.

 

Közben megjött a nővérke, be kell szúrni a branült,
Mindketten parában voltunk, szép csendesen mellém ült.
Először csak nézelődök, kutatom a terepet,
Mondta halkan s tapogatta, nézegette kezemet.

 

Egyeztettünk mi volt múltkor, hol volt a sok probléma,
Ennek fényében keresett helyet a beszúrásra.
Megegyeztünk a felkarom egy bizonyos részében,
Véletlen sem remegett meg vastag tű a kezében.

 

Elsőre gyönyörűen szúrt, meg is lett a vénácska,
De nem ment fel itt a branül, ez a vastag bőr átka.
Nem adta fel, próbálkozott, ügyesen tologatta,
Előbb-utóbb helyrekerült s gyorsan leragaszthatta.

 

Elindult a Rituximab ekkor úgy dél lehetett,
Hogy rendesen csepegjen le, feszítettem kezemet.
Majdnem öt órába telt míg a trutyika lecsorgott,
Nehéz volt és kényelmetlen, de gyógyulni voltam ott.

 

Aztán jöhetett a kemó, újabb négy szép órácska,
Rohadt hosszú volt ez a nap, de már nincsen sok hátra.
Bőven volt pénteken időm gondolkodni eközben,
Gyötört néhány gondolat mi ott is maradt fejemben.

 

Nem bírtam én a véremmel korán reggel megírtam,
Dokibácsi volt a címzett, ment az email hajnalban.
Felmerült, hogy mi van akkor, ha csontvelőm érintett,
Hat széria a minimum ami rajtam segíthet.

 

Aztán ott van az a para, hogy a sugár nem mehet,
Hogy fog ez a négy széria megmenteni engemet?
Az a gyanúm, hogy sehogy sem, ezért kell most folytatnom.
Javasoltam a dokinak, legyen még négy alkalom.

 

Jött a válasz, nagyon örül, ő is pont ezt gondolja,
Nyugodtabb lenne ha kapnék még kemót a karomba.
Azt gondolom megpróbált egy picit kímélni engem,
Kezelésből minimummal számolni esetemben.

 

Nem akarok visszaesni, inkább most még szenvedek,
November közepéig még jön a kemó, rengeteg.
Utána lesz majd a sugár, remélem, hogy kaphatom,
Nem lesz túl nagy a kockázat, vagy korona tilalom.

 

Egy a lényeg, gyógyuljak meg, s ne legyen ára túl nagy,
Ne legyen több mellékhatás, szövődmény mi helyben hagy.
Kisfiamnak szüksége rám nem kérdés, hogy nagyon nagy,
Ne félj kicsi csepp gyermekem, apa cserben sosem hagy.

 

Támad engem ez a szemét, alattomos rettenet,
De nem nyerhet mert itt a fiam, hatalmas a szeretet.
Győznöm kell a család miatt, meg is teszem amit kell,
Bízom benne, hogy jövőre a gyógyulás majd rám lel.

 

Befejezem most a versem, elkopott már a kréta,
Bocsássátok meg ha szar lett, nem vagyok én poéta.
Először és utoljára szedtem versbe sztorimat,
Hogyha tetszett ne spórold a kommented és lájkodat.

 

Két hét múlva újra kemó, készülök az új poszttal,
Gyere vissza, keress, olvass, a jó írás itt marasztal.
.

És keressétek, kövessétek, lájkoljátok a Ráktérítő blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhessetek az új posztok érkezéséről, és elérhessetek olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg! 

 Klikk ide 

A bejegyzés trackback címe:

https://hodgkin-rak.blog.hu/api/trackback/id/tr7316200068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása