Nem lesz mondjuk nagy izgalom, legfőképp az elején,Hál' Istennek nem volt semmi, nyugalomra leltem én.Félidőben volt csupán a megszokott nagy fájdalom,Sajogtak a forgóim és éreztem a lábamon.
Két nap múlva az is elmúlt, szóval ez sem volt para,
Tette dolgát a csontvelőm, jól működött, hahaha.
Egy dologról beszélnem kell, majdnem elfelejtettem,
A vénapara végig megvolt, ezt nem kell elrejtenem.
Hétfőn már attól rettegtem, mi lesz két hét múltával,Hogy szurkálnak megint össze, hogy bírnak a vénámmal?Minden erem be volt állva, keményen mint a beton,Ráadásul fájtak folyton, hosszában a karomon.
Aztán eljött az a péntek, indultam a kórházba,Süteménnyel s gyomorgörccsel érkeztem a Honvédba.Féltem a szurkálásoktól na meg a koronától,Nem szűrnek még mindig senkit, nem látok a pipától.
Kellemesen csalódhattam, megint törődnek velem,Saját szobát készítettek, nem lesz beteg mellettem.Vigyáznak rám nem kell félnem, jó kezekben lehetek,Ráadásul jól néztek ki a laborból jött leletek.
A nyolcadik jött most sorban, kemóból ez nem kevés,Elvileg az utolsó lesz, s nem lesz többé remegés.Egyeztettem a dokival hogy legyen most ezután,Elmondta a tervet gyorsan, megírom kemó után.
Négy hetet most várakozunk, utána PET/CT lesz,Közben sugár konzílium, addig a frász majd megesz.Minden rendben lesz a PET-en és oké a sugár is,Karácsonyra végezhetek így lesz szuper a finish.
Közben megjött a nővérke, be kell szúrni a branült,Mindketten parában voltunk, szép csendesen mellém ült.Először csak nézelődök, kutatom a terepet,Mondta halkan s tapogatta, nézegette kezemet.
Egyeztettünk mi volt múltkor, hol volt a sok probléma,Ennek fényében keresett helyet a beszúrásra.Megegyeztünk a felkarom egy bizonyos részében,Véletlen sem remegett meg vastag tű a kezében.
Elsőre gyönyörűen szúrt, meg is lett a vénácska,De nem ment fel itt a branül, ez a vastag bőr átka.Nem adta fel, próbálkozott, ügyesen tologatta,Előbb-utóbb helyrekerült s gyorsan leragaszthatta.
Elindult a Rituximab ekkor úgy dél lehetett,Hogy rendesen csepegjen le, feszítettem kezemet.Majdnem öt órába telt míg a trutyika lecsorgott,Nehéz volt és kényelmetlen, de gyógyulni voltam ott.
Aztán jöhetett a kemó, újabb négy szép órácska,Rohadt hosszú volt ez a nap, de már nincsen sok hátra.Bőven volt pénteken időm gondolkodni eközben,Gyötört néhány gondolat mi ott is maradt fejemben.
Nem bírtam én a véremmel korán reggel megírtam,Dokibácsi volt a címzett, ment az email hajnalban.Felmerült, hogy mi van akkor, ha csontvelőm érintett,Hat széria a minimum ami rajtam segíthet.
Aztán ott van az a para, hogy a sugár nem mehet,Hogy fog ez a négy széria megmenteni engemet?Az a gyanúm, hogy sehogy sem, ezért kell most folytatnom.Javasoltam a dokinak, legyen még négy alkalom.
Jött a válasz, nagyon örül, ő is pont ezt gondolja,Nyugodtabb lenne ha kapnék még kemót a karomba.Azt gondolom megpróbált egy picit kímélni engem,Kezelésből minimummal számolni esetemben.
Nem akarok visszaesni, inkább most még szenvedek,November közepéig még jön a kemó, rengeteg.Utána lesz majd a sugár, remélem, hogy kaphatom,Nem lesz túl nagy a kockázat, vagy korona tilalom.
Egy a lényeg, gyógyuljak meg, s ne legyen ára túl nagy,Ne legyen több mellékhatás, szövődmény mi helyben hagy.Kisfiamnak szüksége rám nem kérdés, hogy nagyon nagy,Ne félj kicsi csepp gyermekem, apa cserben sosem hagy.
Támad engem ez a szemét, alattomos rettenet,De nem nyerhet mert itt a fiam, hatalmas a szeretet.Győznöm kell a család miatt, meg is teszem amit kell,Bízom benne, hogy jövőre a gyógyulás majd rám lel.
Befejezem most a versem, elkopott már a kréta,Bocsássátok meg ha szar lett, nem vagyok én poéta.Először és utoljára szedtem versbe sztorimat,Hogyha tetszett ne spórold a kommented és lájkodat.
Két hét múlva újra kemó, készülök az új poszttal,Gyere vissza, keress, olvass, a jó írás itt marasztal..
És keressétek, kövessétek, lájkoljátok a Ráktérítő blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhessetek az új posztok érkezéséről, és elérhessetek olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!