Szenteste előtt egy nappal kaptam meg az utolsó sugárkezelésem. Emlékszem, hogy amikor ballagtam ki a kórházból azon morfondíroztam, hogy de jó, hogy végre vége a kezeléseknek, na meg azon, hogy vajon tényleg vége van-e. Onnantól fogva három hónapnak kellett eltelni, hogy ezt kideríthessük. És bár…

Egy éve tudom, hogy mi az ábra velem és több mint fél éve folyik az aktív küzdelmem a rákkal. Az elmúlt idő mindenről szólt, csak a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nem. Meg sem tudom már számolni, hogy hányszor zúzta már porrá valami a gondosan megírt forgatókönyveket. Legutóbb ugye az,…

Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket…

Múlt hét hétfőn átestem a tizedik kemoterápiás kezelésemen. Tizedik, tizedik, tizedik. Ízlelgetem, de sehogy sem lesz finomabb, ez egyszerűen baromira sok. Öt hónapja kapom és még van vissza egy, ami konkrétan még két kört jelent. Nagyon várom már a végét. Sokasodnak a nehézségek, a problémák,…

Minél jobban húz le a mocsár, én annál jobban kívánkozom kifelé belőle. De minél lejjebb vagyok, annál több a nehézség és annál nehezebb bármit is tennem. A mai vidám kis írásomban szép színes történeteket olvashattok arról, hogy milyen szép is tud lenni az élet. Gyerünk.

Harmadszorra találkoztam a kemóval, harmadszorra sújtottam le a fenevadra, és a harmadik alkalom után is érzem, hogy biztosan megnyerem a rák ellen a háborút. A kérdés csak az, hogy mikorra, mennyire lesz durva és, hogy mi lesz ennek az ára. És ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Nade mielőtt belevágok…

A vidám kis lányregényem előző részében írtam arról, hogy iszonyatosan rossz és nehezen feldolgozható volt az elmúlt időszak a tehetetlenség miatt, és két hete végre visszaüthettem egy keményet. A tegnapi nap lepörgött a második menet és bátran állíthatom, hogy rendesen beleálltam a dologba és ott…

Hónapok óta tudom, hogy rákos vagyok. És hónapok óta úgy áll a szervezetem ostrom alatt, hogy nem tudok igazán védekezni. Nem tudok, mert folyamatosan valami közbeszól és akadályoz. Tűröm, viselem és közben reménykedem, hogy komolyabb károk nélkül kitartok addig amíg végre visszaüthetek. És a héten…

A holnapi nap nagyon izgi lesz. Végre elkezdődik a várva várt kemó. Szépen bejelentkezem reggel a Honvédban, majd irány a laborvizsgálat és a koronateszt, aztán befekvés az osztályra és szép nyugodtan várom a csütörtököt amikor is bekötik majd az első infúziómat és megindulnak a fincsi kis koktélok.…

2020 május 13 szerda. Mint általában, ezen a napon is reggel hét körül fogok felkelni, el fogom végezni majd a  szokásos teendőimet, de a folytatás nem a megszokott lesz. Nem fogok leülni a már jól bejáratott és őszintén szólva megszeretett home office-omba, ehelyett inkább beülök majd a kocsiba és…