És, igen, újra itt, helló mindenki! Tudom, tudom, nem írtam már vagy másfél hónapja, de őszintén szólva ha akartam volna sem tudtam volna. Srácok, ez volt éltem legkeményebb menete. Én aztán tényleg nem vagyok egy picsogós, siránkozós, puha nemtomki, de azért ez engem is odavert. Mondjuk kottára…

Vannak azok a nemszeretemposztjaim. Biztos ez is olyan, pedig ebben még nem írtam többet mint tizenhat szót. Most már huszat. Mostanra pedig már huszonnégy az. És még mindig nem szeretem. Valószinüleg ez a végégig így is marad, hehe. Ááá, én is tudom, ti is tudjátok, hogy csak húzom itt az időt, de…

Nem szoktam én ilyen sűrűn posztot írni, de mi a francot csináljak, ha az utóbbi hetekben csak úgy pörögnek az események. Itt egy kis kemó, ott egy kis covid, amott egy kis sugár konzílium. Hopp, mondom sugár konzílium. Elértem hát ide is. Na lássuk, hogy mi történt tegnap. 

Egy éve tudom, hogy mi az ábra velem és több mint fél éve folyik az aktív küzdelmem a rákkal. Az elmúlt idő mindenről szólt, csak a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nem. Meg sem tudom már számolni, hogy hányszor zúzta már porrá valami a gondosan megírt forgatókönyveket. Legutóbb ugye az,…

Ahogy a címből nagy nehézségek árán, de azért ki lehet találni, tizenkilenc napja vagyok megáldva ezzel a csodálatos coviddal. Számomra teljesen megdöbbentő az, hogy milyen hatással van rám, hogy milyen tüneteket produkál tudván, hogy rákos vagyok, hogy cukorbeteg vagyok, hogy a kemónak köszönhetően…

Lassan három hete nem jelentkeztem, pedig egyre több és több üzenetet kapok, hogy írjak már, írjak már, írjak már. Higgyétek el nekem írnék én, de ha nem nagyon történik semmi, nem nagyon tudok mit elmesélni. Írhatnék persze arról, hogy élem a mindennapi életem, hogy megy a home office,