Mielőtt elárulnám a szövettan eredményét, kicsit vissza kell kanyarodnunk a műtét napjára. Ugye az volt a terv, hogy reggel kilenckor én leszek az első, hamar kint lesz a nyirokcsomó és már mehet is a kis véres szörnyeteg a szövettanra. Azért volt a korai kezdésnek jelentőssége, mert a szövettant nem a Honvédban, hanem egy másik kórházban kellene megcsinálni. Ahhoz, hogy ez meg tudjon történni, még délelőtt útjára kellett volna bocsátani Bendegúzt, de ez értelemszerűen a műtét csúszása miatt elmaradt. A megoldás az lett, hogy a kioperált mirigy formalin fürdőt vesz, és majd a következő munkanap, azaz hétfőn fog útra kelni. Miért kell egyáltalán máshová vinni? Csupán azért, mert a nyirokrendszert érintő rákok esetében kifejezetten tanácsos, hogy hematológiában jártas szakember csinálja meg a szövettani vizsgálatokat, mert sok esetben túlságosan apró dolgok határozzák meg, hogy melyik fajtához tartozik az adott minta. És ez miért fontos? Mert piszlicsáré szirszar apróság ide, piszlicsáré szirszar apróság oda, nagyon különbözhetnek a kilátások és akár a kezelési módszerek is. Gondolom azért írtam ezt le, mert később még lehet jelentőssége.
Ahogy már említettem, a műtét utáni hét első fele szar volt, a cső kikerülése utáni időszak pedig pompázatos. A sebem szépen és gyorsan gyógyult, már úgy tudtam mozogni mint egy hastáncos és egy kazánkovács szerelemgyereke. Ennek mondjuk a gyerkőc örült a legjobban, mer pár napot konkrétan végigjátszottam vele. Ez idő alatt háromszor voltam a Honvédban kötözésen, mindháromszor végtelen türelemmel és kedvességgel láttak el. Szóval idilli volt a helyzet.
Apropó gyógyuló seb, mutatok is egy képet róla. Érdemes ráklikkelni, nagyban az igazi. Szép? Nem. Akkor miért mutogatom? Két ok miatt. Az egyik, hogy akit érint, erre készüljön. A másik pedig, hogy akit szerencsére nem érint, az se maradjon le erről a csodás élményről. Arról nem is beszélve, hogy idáig hallom, hogy kattognak az agyatokban a fogaskerekek, mert próbáljátok megfejteni, hogy mi a csodát akartam azzal a hastáncossal meg kazánkováccsal., ez majd talán eltereli. Hehe.
Eltelt a lábadozás hete, újra belecsaptam a melóba. Nekiálltam összerakni a hetem, de bármit csináltam, azért ott motoszkált a fejemben, hogy a hét vége felé nagy valószínűséggel megjön az eredmény. Volt pár találkozóm a hétre, amik közül az egyik egy közös tárgyalás volt G-vel Dunaharasztin. Reggel kilencre dumáltuk meg a helyi KFC-be a randit, mert nincs is szebb dolog mint két rántott csirkeszárny között felkészülni az ügyfélből.
Egyébként ismeritek az EESZT rendszerét? www.eeszt.gov.hu Baromira szeretem, már egy ideje használom. Ha van ügyfélkapus regisztrációd, annak és a taj számodnak a használatával be tudsz lépni és visszamenőleg csillió évre látod az összes neked felírt gyógyszert, a leleteidet, és még sok mást. Beállíthatod, melyik orvosod mit lásson, miről kaphasson értesítést, ilyenek. És ami nagyon szép az egészben, hogy ha kérsz emailes értesítést, minden alkalommal azonnal jelez a rendszer, ha elkészült bármilyen egészségügyi doksid. Legyen szó receptről, ambuláns lapról, vagy akár egy szövettani leletről.
Kiálltam a kocsival a kapun, majd kiszálltam, hogy bezárjam magam mögött. Igen kiszálltam, mert még nincs elektromos kapum pedig nagyon szeretnék. Ahogy ülök vissza a verdába, hallom, hogy pittyen a telefonom. Mailt kaptam. Privát mailt. Tudtam, hogy mi jött, anélkül, hogy megnéztem volna. Fél percet gondolkoztam, hogy mi legyen. A feleségem megígértette velem, hogy azonnal felhívom ha esetleg megjön. Azaz meg szerette volna, de én keményen ellenkeztem. Hogy a picsába hívnám fel azzal, hogy szia szívem, kár volt reménykedned, hivatalosan is rákos vagyok? Á, ez nem megy. Főleg azért, mert a bizonytalan biopszia miatt volt egy egyszámjegyű esélye annak, hogy nem vagyok rákos, hanem csak valami jóindulatú elváltozás van. Mondjuk az én fejemben ez a verzió nem nagyon létezett, de a feleségem kapaszkodott ebbe, mégha a szíve mélyén tudta is, hogy ez csak egy elméleti esély. Ugyanakkor ha elolvasom, és délután hazajövök és elmondom, hogy mi van, és ő majd megkérdezi, hogy mióta tudom, én meg mondom, hogy reggel óta, akkor ezzel csak olajat tennék az amúgy is lobogó tűzre. Hazudni meg úgysem hazudnék. Szóval úgy döntöttem ott eszi meg a rosseb, majd elolvasom, ha úgy érzem, hogy most kell elolvasnom. Gázt adtam és elindultam a rántott csirkék felé. Tíz percre lakom a céltól, de az agyam végig a levélen pörgött. Éreztem, hogy a vezetésre sem tudok úgy odafigyelni ahogy azt kellene. Fél napnak éreztem ezt a rövid utat. Megérkeztem, kiszálltam és tudtam, hogy bemegyek, leülök és elolvasom. Lesz ami lesz. Bemegyek az ajtón, G már ott ül. Nem tudom, hogy örülök-e most ennek. Odamegyek, lepacsizunk és elmondom neki, hogy mi van. Azt hiszem egy picit bíztatott, hogy olvassam el. Kicsit elmélkedtem azon, hogy ha most nem olvasom el, elmegyek a tárgyalásra, dolgozok még utána az irodában, majd délután elolvasom a levelet és kiderül, hogy rákos vagyok, akkor kidobtam az ablakon az egész napot, lettem volna inkább a családommal. Ígyhát döntöttem is.
Kb fél percet olvashattam. Gyakorlatilag G-nek mondtam el először, hogy rákos vagyok. Tudtam, hogy ez lesz, de mégis nagyot ütött. Kellett vennem néhány igazán mély levegőt. És itt utalnék vissza a felkészültségre. Ha nem a halálra készülök fel már jó néhány hete, ha hagyom, hogy elhiggyem, hogy talán nem vagyok rákos, ha engedem, hogy rám telepedjenek hamis illúziók, most biztos letérdeltem volna. De nem ez történt, mert észnél voltam.
És ígértem egy kis csavart legutóbb. Másodszorra fogtam csak fel, hogy az eredményben ez áll: klasszikus Hodgkin kór. Emlékeztek még mit írtam a limfómák csoportosításról, és, hogy nekem hogy állt a zászló? Non Hodginnak nézett ki a dolog, ami legtöbbször nem gyógyítható, és klasszikus Hodgkin lett végül, ami az egyik legjobban gyógyítható rák fajta. Ha jól emlékszem van kb 80% esélyem teljesen meggyógyulni, és bőven 90% feletti esélyem a legalább 10 éves túlélésre. Szerintem ez nem rossz hír, legalábbis ha már egyszer az ember tud egy kicsit gondolkodni, és tovább tud lépni azon, hogy az is oda van írva, hogy rákos vagyok. Modtam G-nek, hogy én most hazamegyek, ezzel nem telefonálhatok haza, de nem is cipelhetem magammal egész nap. Felhívtam T-t a kollégám és Zs-t a főnököm is, elmondtam kb öt, de lehet, hogy tíz másodpercben, hogy nem jóindulatú, és, hogy nem megyek ma dolgozni. Megértették, velem vannak. Egyik percben örülök, hogy jók a kilátások, a másikban meg zakatol az agyam, hogy rákos vagyok, rákos vagyok. Mondtam én, hogy ez egy kibaszott hullámvasút.
Természetesen semmit nem tudtam sem enni, sem inni, nem voltam olyan állapotban. Összeszedelőzködtünk, és elindultunk mindketten a dolgunkra. Szépen elköszöntünk és nyitottuk az ajtót. Egyszer csak a pénztáros szakember barátságosból átváltott parasztba, és végtelen gúnnyal a hangjában, megfelelő hangerővel utánunk szólt, hogy kedves egészségünkre. Szívem szerint visszafordultam volna, és tíz centiről ordítottam volna a képébe, hogy most tudtam meg, hogy rákos vagyok, a kurva anyádat. Gondolom megdöbbent volna. Tízből tízszer ezt csinálnám ha elképzelném ezt a szituációt, de amikor belekerültem és valóság lett, nyilván nem így történt. Egyszerűen csak iszonyat igazságtalannak éreztem az egészet. A szar lelkiállapotból egy kicsit szarabba kerültem. Ó, mekkora elégtétel lenne ha olvasná a pénztáros szakember ezeket a sorokat.
Miután beültem a kocsiba, azonnal felhívtam a hematológus dokibácsit, akinek az első mondta a következő volt: na, ez jó hír, ez legalább gyógyítható. Gyorsan meg is beszéltük a továbbiakat. Bemegyek hozzá, ad egy beutalót PET CT-re, és megnézzük, hogy a testemben van-e még nyoma más régiókban is a ráknak. Miért fontos ez? Kis okosítás következik. Négy stádiumot állítanak fel, ami a következőképpen néz ki:
I. stádium - Egy nyirokcsomó régió vagy egy nyirokcsomón kívüli terület érintettsége.
II. stádium - Két vagy több nyirokcsomó érintettsége a rekeszizom azonos oldalán.
III. stádium - Két vagy több érintett nyirokcsomó a rekeszizom mindkét oldalán vagy nyirokcsomón kívüli területek és nyirokcsomók egyidejű érintettsége a rekeszizom mindkét oldalán.
IV. stádium - Szóródott betegség egy vagy több nyirokcsomón kívüli szervben (bőr, máj, tüdő, csontvelő, csont, mellhártya, lép) nyirokcsomó érintettséggel vagy anélkül.
A fenti négy fő kategóriát betűkkel is kiegészítik, az alábbiak szerint:
- A: nincs szisztémás tünet
- B: B-tünetek vannak (fertőzéshez nem köthető láz, éjszakai izzadás, ismeretlen eredetű fogyás)
- X: 10 cm-t meghaladó egybefüggő tumor-konglomerátum (bulky daganat)
- E: extralimfatikus érintettség közvetlen ráterjedéssel
Nyilván a fenti besorolások nagyban befolyásolják, hogy milyen gyógyulási/túlélési kilátások vannak, és azt is, hogy milyen kezelési protokollt kell alkalmazni.
időközben hazaértem, bementem az ajtón, a feleségem automatikusan rám mosolygott, de aztán kapcsolat az agya, hogy nyilván nem véletlen jöttem haza, most éppen dolgoznom kéne. Elbaszottúl filmszerű volt. Elmondtam hogy mi újság van. Én próbáltam azt nyomni, hogy ez jó hír, a legkönnyebben gyógyítható rákom van, túl fogom élni, de az elején ő csak annyit hallott ebből, hogy rákom van. Amikor hazaértem éppen krumplifőzeléket készített fasírttal, mondjuk még nagyon az elején tartott. Természetesen nekem kellett végül megfőznöm az ebédet. Beuska kiment, felhívta gondolom a tesóját, anyukáját. Nem tudom ez segített-e. A kaja elkészült, én jó ízűen megebédeltem, de aztán otthon kellett hagynom a családot, mert várt a körzeti orvos, azt nem hagyhattam ki. Hazafelé jövet beugrottam egy pékségbe, és tíz szelet tortával a kezemben érkeztem meg. Van aki alkoholba vagy drogba fojtja a bánatát, mi édességbe szoktuk. Estére a dolgok kikerekedtek, leszállt mindenkiről a bútakaró, és ránk telepedett helyette egy kis remény.
Mondanám, hogy minden jó, ha vége jó, de hol vagyunk még attól?
UPDATE: Kövesd a blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhess az új posztok érkezéséről, és elérhess olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!
