Valamikor kb. hat évvel ezelőtt meghúzódtam és a belső combomban a lágyéki résznél, az izom mellett lett egy dudor. Kemény volt mint egy apró sérv, de nem fájt, nem csinált semmit, csak ott volt, pihengetett. Nagy kaland, millió hasonló dolog történik az emberrel. És mert ennyire nem történt vele semmi, nem is foglalkoztam vele, őszintén szólva el is felejtkeztem róla.
Aztán 2019 novemberében egyszer csak éreztem, hogy a belső combomban, a lágyéki résznél van valami. Van valami, amitől diszkomfort érzetem van. Nincs fájdalom, de érezhető, hogy valami nem oké. Persze a régi de elfeledett kis dudor adott életjelt magáról. Tapintásra egyből éreztem, hogy más mint anno. Nagyobb, keményebb, az alakja is megváltozott. Ez már igazából nem a régi kis dudor volt, hirtelen felnőtt a csöppség. Nem viccelek, tényleg egyik napról a másikra.
Komoly aggodalmaim nem voltak, végtére is csak nincs olyan, hogy comb rák, höhö. Gondoltam basszus, még ott van az a kis sérv, vagy esetleg lett ott egy zsírmirígy, vagy valami hasonló kellemetlen, ám legrosszabb esetben is egy kisebb műtéttel megoldható biszbasz. Így hát irány az orvos. Úgy döntöttem, hogy a gyors problémamegoldás jegyében kihagyom a háziorvost, és egyből a sebészetre vezetett az utam. Köszönhetően a drága anyósom közbenjárásának, nem kellett egy fél életet várakoznom és a várólistákat böngésznem, hogy hányadik oldalon lehet a nevem, azonnal fogadtak.
A sebészeten szépen felfektetett a dokibácsi és baromi alaposan körbenyomkodott. Egyébként sokszor gyűlölöm, hogy kiválóan olvasom az embereket, még akkor is ha rejtegetik a gondolataikat. Legtöbbször jó az egyszerű tudatlanság. Csak azért írom ezt le, mert most pontosan ez történt megint. És itt volt először az, hogy rossz érzéseim lettek. A dokibácsi ugyanis nagyon nem mondodtt semmit, nagyon próbált semleges lenni. Amikor elmondtam miket érzek szintén látványosan de jelentősség teljesen hallgatott. Ezek után azt szerette volna, hogy beérjem egy ultrahang beutalóval a Délpestibe. Engem persze nem olyan fából faragtak, hogy hagyjam magam csak infók nélkül lerázni. Nagyon konkrét kérdéseket tettem fel, amikre egyszerűen nem lehetett nem válaszolni. Így pár perc múlva a következő dolgok derültek ki: nem zsírmirígy, szinte biztosan nem is sérv. Kis eséllyel lehet lipóma, ami egyébként egy jóindulatú daganatos elváltozás. És ha ilyen sok a nem lehet és a kis eséllyel lehet, akkor mi lehet ez a legnagyobb valószínüséggel? Na ez a jackpotot érő kérdés, de itt már fogadni mertem volna, hogy valami rosszindulatú szarral állok szemben. PRO TIPP: soha ne hagyd, hogy ne legyenek veled őszinték. Ha van elég infód, tudod mire kell felkészülnöd, és jobb eséllyel mész csatába. Infó nélkül csak sodródsz mint egy kis kavics a patakban.
Otthon első dolgom volt, hogy tárcsázzam a beutalón lévő számot. Sok sikerrel nem jártam, mert kicsörgés helyett sűrű pittyegés fogadott. Sebaj, másnap újra nekifutottam. Összesen ha jól emlékszem hatszor. Harmadnap reggel ugyanez. Így hát felhívtam a Délpesti központi számát, majd a hölgynek elmondtam mit tapasztaltam, erre a válasz: sajnos nagyon kevesen vannak, így az ultrahangosok mindig félreteszik a telefont, de próbálkozzak csak, egyszer majd biztosan sikerűl. Hurrá. Mi lenne ha bemennék személyesen időpontért? Azt nem lehet. Magyar egészségügy, szerencsétlen én 1:0.
Kerestem a neten egy magán UH központot. Felhívtam, felvették. Felháborító. Időpontot kértem, következő munkanapra adtak. Gusztustalan viselkedés. Odamegyek időpontra, kedvesek, várakoznom egy percet kell, aztán már jön is a mosolygós dokinéni. Elmondja mi fog történni, én elmondom mi a panaszom. Az UH készülék nyilván nagyon modern, olyan képe van, hogy még én is tökéletesen látom azt amit baromira nem akartam látni. Ott a csomóm, tele van erekkel. tokja van. Ez nem nagyon lehet lipóma. Aztán egyszercsak hopp, van alatta még egy, és mellette egy újabb. Három darab is van az átkozottból. A dokinéni arca szarabbul néz ki mint pár napja a sebészé. Gyorsan átteszi az UH-t a jobb combomra, lecsekkolja (for free), ott tiszta. Megkérdezem mire tippel. Három lehetőséget vázol fel: egy meglévő rák áttéte, leukémia, limfóma. Egyik csodásabban hangzik mint a másik. Kiszakadt belőlem, hogy két éves sincs még a kisfiam. Erre persze semmit nem mondott, csak nézett az asztalára. Én is ezt tettem volna a helyében. Megírta a leletet, és javasolta UH vezérelt FNAB vizsgálat elvégeztét. Megköszöntem a kedvességét, kifizettem a 14.000 forintot és elmentem. PRO TIPP: a gyors diagnosztika fontos. Inkább áldozz rá saját zsebből amíg megy, mert a rendszer igazából nincs veled. Persze tudom, hogy sokaknak a 14 darab ezres is nagyon sok pénz. Őszintén sajnálom.
Beültem a kocsiba, irány vissza a melóhelyre, de az agyam úgy zakatolt mint egy mozdony. Első pár percben az Uh után csak arra tudtam gondolni, hogy meg fogok halni, és mi lesz a kis gyermekemmel? Aztán erősen elkezdtem tépelődni, hogy mit mondjak a feleségemnek. Ő nem olyan kemény mint én, nem állja jól az ütéseket, vigyáznom kéne rá és kussolni amíg lehet. Főleg úgy, hogy kb dél van, a gyerkőccel otthon, altatás még tuti nincs, rosszabb időzítést elképzelni sem tudtam volna. De ha nem hívom fel, azt gondolja nagy baj van, hiszen tudja, hogy hova megyek és mikorra. Meg aztán joga van tudni az igazságot, milyen kapcsolat az ahol nemhogy kicsi, de ilyen komoly dologban hazudunk egymásnak. Szóval felhívtam, elmondtam. Én azt hiszem őt ott egy kicsit elgázolta egy kamion, legalábbis én így éltem meg. Azt hiszem miután letettük, felhívta a testvérét vagy testvéreit és az édesanyját, volt sírás-rívás, meg ami ilyenkor elképzelhető.
Mit tagadjam, engem is erősen hasba rúgott az élet ezzel a hírrel, nem voltam nagyon önmagam. Ültem az asztalomnál pár percet, T kollégám odajött és megkérdezte mi van. Én elmondtam. Szar volt hallani a saját hangom, hallani a saját számból, hogy kurva nagy a gáz. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni magammal, hazamentem. Itt vettem elő először a gépem, hogy legalább képbe jöjjek azzal, hogy mi a szar az az UH vezérelt FNAB. Ja, hogy egy tűvel beleszúrnak a combomba, aztán tovább a csomó közepébe, majd mintát vesznek belőle és kiderül, hogy pontosan mi a helyzet. Fincsi. Nyilván azonnal beszartam, de tudtam, hogy ezt marha gyorsan abszolválni kell, mert az ember csak azt hallja állandóan, hogy a rákot ha időben elcsípik... Mindenki tudja mi a mondat másik fele.
Eszembe jutott, hogy pár hónapja találkoztam a volt felettesemmel R-vel a Duna Plázában a kajálda részen. Jó hangulatban egy kicsit dumáltunk, és még mondtam is neki, hogy remek minden. Új ház, gyerkőc, fasza a munkám, minden annyira smakkol, hogy az már gyanús. És végül mi derül ki b+? Ha az életben valami ennyire gyanús, akkor az nem véletlen ennyire gyanús. Légy résen.
Amúgy ez egy szar nap volt? Nagyon. A hullámvasút első igazi mélypontja. Sejtettem, hogy nem az utolsó.
UPDATE: Kövesd a blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhess az új posztok érkezéséről, és elérhess olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!