Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket ahogy neki tetszik, teljesen független attól, hogy én merre akarok menni. Jajj, nagyon nem akartam megírni ezt a posztot.

De kezdjük az elején. Múlt héten pénteken nemzeti ünnepelt az ország, ezért a dokibácsi előző nap csütörtökére írta ki a covid tesztet és a laborvizsgálatot, a következő kemót pedig ehét hétfőre tolta át. Tizenegyedik teszt és labor, tizenegyedik kemó. Ha ezen túl vagyok, már csak egy lesz vissza. Nagyon várom már a végét. Nem csak az egész rákos és kemós hercehurca miatt, hanem az egyre aggasztóbb covid helyzet miatt is. Egyrészt parázom, hogy megfertőződöm, másrészt parázom, hogy a vírus okozta esetlegesen várható szigorítások megakasztják, ellehetetlenítik a kezelésem. Amúgy tudni kell, hogy én nagyon komolyan veszem azt, hogy elkerüljem a covidot. Március eleje óta bezárkózva élünk. A feleségem itthon van a kisgyermekkel, én home officeban dolgozom kizárólag. Nem látogatjuk még a családot sem, ők sem jöhetnek hozzánk. Szinte sosem járunk bevásárolni, csak és kizárólag rendelünk mindent. A hústól kezdve, a zöldségen át a gyermek játékáig bezárólag mindent. A rendelt dolgok nem kerülnek be a lakásba amíg nincsenek egyesével áttörölve, fertőtlenítve. Mondjuk tavasz elején és nyáron, amikor a covid para minimum szinten ment volt a vásárlásban némi lazítás, de akkor is nyilván nagyon észnél voltam. Szar így élni ez kétségtelen, de több minden miatt az igen komoly kockázati csoportba tartozok és ráadásul olyan alacsony szinten fut az immunrendszerem, hogy higgyétek el nagyon is van mitől félnem. Persze sokan azt mondják, hogy ez nem normális, hogy túlreagálom, hogy nem így kéne. Mert ők nyilván jobban tudják. Én meg erre azt mondom, hogy én azt el tudom dönteni, hogy nekem mi a normális, mi az ami belefér és mi az ami nem. Az én bőröm megy a vásárra, nem másé. Kibicnek meg semmi nem drága ugye. A másik dolog amiről ejtenék egy-két szót az a maszkviselés. Vannak akik felmérik azt, hogy maszkot kell hordani egyrészt azért, hogy védjék magukat, másrészt meg azért, hogy ne fertőzzenek meg másokat ha esetleg ők maguk betegek, még ha nincsenek is tüneteik. És vannak akik ezt vagy nem értik meg, vagy egyszerűen csak leszarják (a többieket). Más problémája a másé, nem az enyém, ugye? Eh. Persze indok mindig van, hogy miért ne húzzunk maszkot a buszon vagy a közértben, ne adj Isten a kórházban. Nem kapok benne levegőt, kényelmetlen, mondják. Blabla, blabla. Mondjuk azt adom, hogy tényleg nem kellemes hordani. Nekem sem az amikor a kórházban egy tíz órás kezelés alatt végig rajtam van. Gondolom a dokik és nővérek sem azért hordják napi tizenkét órán keresztül mert jó nekik. De mindegy, inkább abbahagyom mert csak felmegy bennem a pumpa. Jaja, főleg akkor ha melléülök a toaletten,  hehe.

Nade vissza az eseményekhez. Főleg azért, merthogy megtörtént az amitől már egy jó ideje féltem. Péntek reggel ugye megvolt a covid tesztem és a labor. A vérvétel eredménye már egy óra múlva beesett az eeszt-n, szokás szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Kivéve a vércukrom, de az egy másik történet. A covid általában estefelé szokott megjönni, most is így lett. Minden alkalommal kicsit összerándul a gyomrom amikor megnyitom a leletet. Extrém módon vigyázok magamra, a kórházon kívül szinte sehova nem megyek, nem érintkezem senkivel így nem is nagyon fertőződhetek meg. De mégis minden alkalommal komolyan parázom. Eddig tíz negatív tesztet produkáltam. És persze most megjött a tizenegyedik is. Őszintén szólva nem lepett meg, de azért ilyenkor mindig felsóhajtok egy picit. Annál meglepőbb volt az, hogy szombat délelőtt csörgött a telefonom és nem más hívott mint dokibácsi. Elnézést kért, hogy ilyen alkalmatlan időben hív, de le kell fújni a hétfői kezelésem, mert megjelent a covid a hematológián. Betegek, személyzet egyaránt érintett, szóval shut down van. Ettől paráztam. A covid miatt a kezelés elhalasztva. De meddig, hogyan? Dokibácsi nem tudja. Azt mondja, hogy valószínűleg leszűrnek az osztályon mindenkit. Beteget, orvost, nővért,  tényleg mindenkit. Ennek szerdán lesz eredménye, szóval akkor beszéljünk. Remek. Szerdán hívom. Köszönöm, hogy szólt dokibácsi.

Eljött a szerda, dokibácsit megcsörgettem, de nem értem el. Nem szoktam ilyenkor újra és újra hívogatni, nyilván van ezer dolga. Gondolom majd visszahív. Este nyolc felé így is lett. Elmondta, hogy mi az ábra - azt hiszem ezt most inkább nem részletezem - és feldobta azt, hogy jövő hétfőn reggel mehetnék a folytatásra. Mondom oké. De azt hadd kérdezzem meg, hogy mi van akkor ha most még meg tudom kapni a kemót, de mondjuk a két-három hét múlva esedékes utolsót amihez a Rituximab is jár le kell majd fújni, mert mondjuk olyan lesz a covid helyzet? Nem fog nagyon hiányozni az a Rituximab meg az a kemó? Azt mondja dokibácsi, hogy nagyon jogos a félelmem, és simán van is ennek esélye. Erre azt mondja, hogy mi lenne ha megfordítanánk? A halasztás miatt most úgy is három hét telik el a két kezelés között, így most beadná a Rituximabot is, és ha a következő alkalommal kiesik a kemó, akkor az már csak önmagában esik ki, talán ez így nem olyan nagy dráma. Nekem ez tetszik, csináljuk így! Aztán azt kérdi dokibácsi, hogy nem lenne probléma ma bemennem egy covid szűrésre ugye? Mondom, hogy nem nagyon látom értelmét, múlt pénteken voltam, azóta sehol nem voltam, nem találkoztam senkivel, ha megfertőződtem akkor az csak a kórházban lehetett, de annak már gondolom lenne tünete egy hét után. Erre azt mondja, hogy rendben, nem akarja erőltetni, ha nekem nagyon fáj ez a plusz kórházi nap, akkor ne menjek, csak nem nézne ki annyira jól, hogy most mindenki frissen szűrt aki az osztályra kerül, nekem meg egy hetes a covid tesztem. Nyilván értem, nyílván megértem. Mondom legyen, reggel nyolcra ott vagyok. Labor nem kell ugye? Nem kell. Szuper.

A megbeszélt idő előtt negyed órával már ott voltam a parkolóban. Felhívtam dokibácsit, mondja, hogy épp parkol, tíz perc múlva a rendelőjében. Oké. Találkoztunk, váltottunk pár szót, közben megírta a covid tesztre a beutalóm, aztán már viharoztam is le a földszintre. Hatan vártak előttem. Ilyen még nem volt. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy mindenkitől a lehető legtávolabb legyek. Ha valaki közeledett én távolodtam. Más másfelől jött, elindultam az ellenkező irányba. Olyan volt mintha táncolnék a váróban, hehe. Mindig ezt csinálom, de most különösen ügyelnem kellett mert többen köhécseltek körülöttem. Nagy para a kórházba járás. Kb tizenöt-húsz percet töltöttem el összesen a földszinten. Fájt. A mintavétel a szokásos volt. Annyi eltérés volt csupán, hogy a rendelőből kifelé jövet megláttam a falon egy érintésmentes kézfertőtlenítő készüléket és nyomtam a tenyerembe egy masszív adagot. Általában a kijáratnál szoktam, de így most nem kellett kifelé kerülnöm egy picit. Ahogy lépegetek előre, a kezem egyre jobban csúszkál ahogy dörzsölöm. Rápillantok és látom, hogy csupa hab. Basszus, nem kézfertőtlenítő volt, hanem folyékony szappan, hehe. Mehettem az aulában lévő kúthoz, ahol lábpedállal lehet beindítani a vizet, szóval érintés mentesen tudtam megmosni a kezem. Vidáman léptem ki a Honvéd ajtaján.

Kb kilencre hazaértem, szóval időben el tudtam kezdeni a melót. Szépen elcsorgott a nap, különösebb események nem történtek. Aztán este fél nyolc körül jön az eeszt üzenet. Mondom a csajszinak, hogy megjött a covid. Persze ilyenkor bármit csinálok abbahagyom és megnézem az eredményt. Most is mint mindenkor jön a gyomorgörcs, majd jön a felsóhajtás. Ja, most nem egészen. Azt írja, hogy pozitív. Azt írja, hogy covid fertőzött vagyok. Kicsit megállt velem a világ egy pillanatra. Covid fertőzött vagyok. Aztán az ember fejében ezerrel kezdenek el cikázni a gondolatok. Tényleg olyan mint amikor a filmekben felvillanó mondatokkal akarják érzékeltetni, hogy az embert elöntik a gondolatok. Csak úgy ugrottak be egymás után a kérdések, a mondatok. Hogyan? Hol? Veszélyeztetett vagyok. Lélegeztetőgép. Nem járok sehova. Mi lesz a kisfiammal? Holnap van a születésnapom, klassz ajándék. Beszélnem kell dokibácsival. Virostop. Halál. Vasember. Fals pozitív. Ilyesmik. Elképesztő sebességgel pörgött az agyam. Mondtam a csajszinak, hogy mi van. Természetesen kikészült. Nem tudja elhinni. Nyilván. Én sem. Hát bazdmeg. Extrém módon elzárkóztam, extrém módon védtem magam. Mindenre figyeltem, mindent megpróbáltam levédeni. És mégis. Hogyan? De tényleg, hogyan? Tudom persze, hogy nincs száz százalékos védelem. Bejöhet a fagyott hússal, a répával, a cipőm talpával, vagy éppen letüsszentette egy covidos a macskámat, és még kb ezer módon. De ezeknek olyan pici a valószínűsége. Mikromandulányi. Aztán még is itt van baszki. És ha én meg tudtam így fertőződni, mennyi esélye van egy átlagos életet élőnek arra, hogy elkerülje? Bizonyosan konvergál a nullához. Persze a többség lehet, hogy észre sem veszi, hogy átesett rajta. Felhívtam a kollégámat Tibit, elmondtam, hogy mi az ábra és megkérdeztem, hogy a minap beszerzett Virostop spréből tudna-e adni nekem egyet? Tudom, hogy maguknak sem sikerült annyit venni, hogy mindnekinek legyen. És mégis azt mondja, hogy  természetesen. Nagyon köszönöm, reggel elmennék érte. Azt mondja inkább kocsiba ül és most elhozza hozzám, hátha számít ez a pár óra is. El sem tudom mondani, hogy ez mennyire jól esett. El vagyok képedve. Ezután felhívtam dokibácsit. Hát alaposan kiveséztük a dolgot. Ha lázasodom hívjam. Ha komolyabbra fordul, mentőt hívjak. Azt mondja, hogy hematológus körökben most az az álláspont, hogy talán nem lesz komolyabb baj belőle, mert nem is a covid a legveszedelmesebb, hanem a fertőzés által okozott durva immunválasz. Ez szokta okozni a halálos kimeneteleket. Nekem meg nem nagyon van erős immunrendszerem, így ez talán nem fenyeget. Apró kapaszkodó, de kapaszkodó. Tüneteim? Ha jól belegondolok kettő van. Tegnap óta kicsit kapargászik a torkom, ma meg néha extrém módon leizzadtam. Most már persze egy kis gombócot is erzek a torkomban, de ez lehet bármi. Egyelőre ennyi. Nehezen tudom elképzelni, hogy ennyivel megúszom. Persze jó lenne ha több nem is lenne, de majd meglátjuk. Lehet ebből szó szerint bármi. 

Nem tudom hogyan tovább. Megpróbálok intézni hétfőn egy második tesztet valahogy. Jó lenne tudni, hogy pontosan mi az ábra, mert nagyon nem mindegy. Aztán majd csak lesz valami. A kemó természetesen elhalasztva. Most itt ülök az otthonomban a gép előtt és maszkban írom a posztot. Megpróbálok vigyázni a családra amennyire lehet. Hátha még nem fertőztem meg senkit. Hja, és itt a tegnapelőtti indexes cikk a Virostopról, hátha valaki még nem olvasta:  KLIKK IDE

Nem tudom mikor jön új poszt, de hamarosan adok majd helyzetjelentést. Addig is olvasgassátok ezt, vagy az eddigi  messze legolvasottabb posztomat: Kemoterápia és koronavírus.

Ha van kedvetek kommenteljetek nyugodtan akár itt, akár a Ráktérítő Facebook oldalán:  Klikk ide