Hát újra itt vagyok. Két év, két különböző rák, két kezelés sorozat, két kurvahosszú három hónap a pet/CT-ig, majd másodszor is egy elképeszően hosszú hét az eredmény olvasásáig. Szóval újra itt vagyok

És, igen, újra itt, helló mindenki! Tudom, tudom, nem írtam már vagy másfél hónapja, de őszintén szólva ha akartam volna sem tudtam volna. Srácok, ez volt éltem legkeményebb menete. Én aztán tényleg nem vagyok egy picsogós, siránkozós, puha nemtomki, de azért ez engem is odavert. Mondjuk kottára…

Szenteste előtt egy nappal kaptam meg az utolsó sugárkezelésem. Emlékszem, hogy amikor ballagtam ki a kórházból azon morfondíroztam, hogy de jó, hogy végre vége a kezeléseknek, na meg azon, hogy vajon tényleg vége van-e. Onnantól fogva három hónapnak kellett eltelni, hogy ezt kideríthessük. És bár…

Mindenekelőtt az van, hogy a december végi posztomban azt írtam, hogy pár napon belül jelentkezem az utolsó posztommal, de végül mégsem így történt. Annyi van, hogy nem tudtam és még most sem tudom megírni. Egyszerűen még nem megy.

Egy éve tudom, hogy mi az ábra velem és több mint fél éve folyik az aktív küzdelmem a rákkal. Az elmúlt idő mindenről szólt, csak a kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nem. Meg sem tudom már számolni, hogy hányszor zúzta már porrá valami a gondosan megírt forgatókönyveket. Legutóbb ugye az,…

Ha a PET CT eredménye most egy kaparós sorsjegy lenne, akkor az én olvasatomban az lenne ráírva, hogy sajnos nem nyert. Még úgy is, hogy a korábbi vizsgálathoz képest javulás van, a rákom végül is jól reagált a kezelésre. Persze mint mindent, ezt is többféleképpen lehet értékelni, minden attól függ,…

Ott tartunk, hogy kiderült, hogy rákos vagyok, tudjuk, hogy a Hodgkin kór klasszikus verziójával nézek szembe, az is megvan, hogy van kb 80% esélyem túlélni. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Mondjuk ez az érzés azért nem tartott olyan sokáig. Miért?…