Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket…

Múlt hét hétfőn átestem a tizedik kemoterápiás kezelésemen. Tizedik, tizedik, tizedik. Ízlelgetem, de sehogy sem lesz finomabb, ez egyszerűen baromira sok. Öt hónapja kapom és még van vissza egy, ami konkrétan még két kört jelent. Nagyon várom már a végét. Sokasodnak a nehézségek, a problémák,…

Az van, hogy úgy kellett most elindulnom a következő kemóra, hogy három hete még azt hittem, hogy vége. De nem így lett. A valóság azt hozta, hogy rá kell tennem még egy lapáttal, még négyszer csatába kell mennem. Még két hónap móka és kacagás.