Harmadszorra találkoztam a kemóval, harmadszorra sújtottam le a fenevadra, és a harmadik alkalom után is érzem, hogy biztosan megnyerem a rák ellen a háborút. A kérdés csak az, hogy mikorra, mennyire lesz durva és, hogy mi lesz ennek az ára. És ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Nade mielőtt belevágok…

A vidám kis lányregényem előző részében írtam arról, hogy iszonyatosan rossz és nehezen feldolgozható volt az elmúlt időszak a tehetetlenség miatt, és két hete végre visszaüthettem egy keményet. A tegnapi nap lepörgött a második menet és bátran állíthatom, hogy rendesen beleálltam a dologba és ott…

Lassan három hete nem jelentkeztem, pedig egyre több és több üzenetet kapok, hogy írjak már, írjak már, írjak már. Higgyétek el nekem írnék én, de ha nem nagyon történik semmi, nem nagyon tudok mit elmesélni. Írhatnék persze arról, hogy élem a mindennapi életem, hogy megy a home office, 

Már egy ideje akartam jelentkezni egy olyan poszttal, ahol megosztom azokat a fontosabb linkeket, doksikat amiket olvasgattam, amikből készültem. Nagyon fontos ez azoknak akik érintettek, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy olvasni, olvasni és olvasni kell. Tudnod kell pontosan, hogy mire…

Nem is tudom, hol kezdjem. Azt már többször említettem, hogy jegyet vettem a világ egyik legdurvább hullámvasútjára, és azt kell mondanom, hogy ezek megdolgoznak a pénzükért. Ezerrel dübörög, nincs megállás, és úgy meghajt, hogy néha azt sem tudom, hogy jövök-e vagy megyek. Ennél durvább egyszer…

2020.03.02 hétfő. Ez az a dátum amit sosem fogok elfelejteni. Legalábbis az emberek valami ilyesmit mondanak akkor, ha valami meghatározó, vagy nagyon emlékezetes dolog történik az életükben. Mondjuk én pont nem ilyen vagyok, teszek nagy ívben a számokra, legalább is ebben a formájukban. Ennek…

Na ez az a poszt amit sosem akartam megírni. Nem akartam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a szitu meg fog történni és végül meg kell majd írnom. Pedig álmodtam extrém dolgokat azóta amióta rákos vagyok. Még az egész hajcihő elején, azt hiszem közvetlen a FNAB után például azt álmodtam,…

Ott tartunk, hogy kiderült, hogy rákos vagyok, tudjuk, hogy a Hodgkin kór klasszikus verziójával nézek szembe, az is megvan, hogy van kb 80% esélyem túlélni. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Mondjuk ez az érzés azért nem tartott olyan sokáig. Miért?…

Bár a cím arra utal, hogy ráfordultunk 2020-ra, de mielőtt ezt rendesen kibeszéljük, muszáj szót ejtenem egy kis közjátékról néhány nappal Karácsony előttről. Előre is elnézést kérek, hogy erről fogok most írni, de egyrészt a tárgyhoz tartozik, másrészt meg ez nem a Bogyó és Babóca blog. 

A poszt elején gyorsan utána is járunk, hogy mi a franc ez a cucc, és mi a francot keres bennem. Egy végzett hematológus valószínüleg jól tarkón vágna egy fonendoszkóppal, de az én dolgom az, hogy lehetőleg érthetően, konyhanyelven és nagyjából helyesen írjam le a dolgokat. Szóval vállalom az…

Az UH eredménnyel a kezemben vágtattam vissza a sebészetre, hogy kapjak egy beutalót a FNAB-ra. Sejtettem, hogy itt igazából nem fog semmi történni, és nem leszek bent többet mint két perc. Ennek ellenére volt bennem egy jó adag para egész nap, hogy esetleg ott helyben meg is szúrnak, ami nyilván…

Kb. három hónapja kezdődött. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért cselekedtem. Hamar kiderült, hogy rákos vagyok. Tudtam, hogy konkrétan rábasztam. Eleinte a kérdés csak az volt, hogy mennyire. Azóta kiderült, hogy egy igazi hullámvasútra váltottam jegyet, amiről még egy darabig biztosan nem lesz…