Szenteste előtt egy nappal kaptam meg az utolsó sugárkezelésem. Emlékszem, hogy amikor ballagtam ki a kórházból azon morfondíroztam, hogy de jó, hogy végre vége a kezeléseknek, na meg azon, hogy vajon tényleg vége van-e. Onnantól fogva három hónapnak kellett eltelni, hogy ezt kideríthessük. És bár…

Azt hiszem ez az a poszt amit nagyon nem akartam megírni. Mondjuk nagyon sokat tettem azért, hogy ne is kelljen. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok, vagy én mit teszek, valahol valaki jobban tudja hogy kell alakulnia a dolgoknak. Valaki valahol úgy tekergeti a kormánykereket…

Túl vagyok a negyedik kemón és ezzel együtt túl vagyok a kemoterápiás kezeléssorozat felén is. Legalábbis remélem. Nem tudom mit fog mutatni jövő héten a félidős PET CT, de a bizakodás mellett őszintén szólva vannak fenntartásaim is. De ezekről majd később. A mai várhatóan nem túl hosszú posztban…

Harmadszorra találkoztam a kemóval, harmadszorra sújtottam le a fenevadra, és a harmadik alkalom után is érzem, hogy biztosan megnyerem a rák ellen a háborút. A kérdés csak az, hogy mikorra, mennyire lesz durva és, hogy mi lesz ennek az ára. És ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Nade mielőtt belevágok…

A vidám kis lányregényem előző részében írtam arról, hogy iszonyatosan rossz és nehezen feldolgozható volt az elmúlt időszak a tehetetlenség miatt, és két hete végre visszaüthettem egy keményet. A tegnapi nap lepörgött a második menet és bátran állíthatom, hogy rendesen beleálltam a dologba és ott…

Hónapok óta tudom, hogy rákos vagyok. És hónapok óta úgy áll a szervezetem ostrom alatt, hogy nem tudok igazán védekezni. Nem tudok, mert folyamatosan valami közbeszól és akadályoz. Tűröm, viselem és közben reménykedem, hogy komolyabb károk nélkül kitartok addig amíg végre visszaüthetek. És a héten…

2020 május 13 szerda. Mint általában, ezen a napon is reggel hét körül fogok felkelni, el fogom végezni majd a  szokásos teendőimet, de a folytatás nem a megszokott lesz. Nem fogok leülni a már jól bejáratott és őszintén szólva megszeretett home office-omba, ehelyett inkább beülök majd a kocsiba és…

Lassan három hete nem jelentkeztem, pedig egyre több és több üzenetet kapok, hogy írjak már, írjak már, írjak már. Higgyétek el nekem írnék én, de ha nem nagyon történik semmi, nem nagyon tudok mit elmesélni. Írhatnék persze arról, hogy élem a mindennapi életem, hogy megy a home office, 

Nem igazán félek a ráktól. Pontosabban fogalmazva, nem igazán félek a rákomtól. Írhatom bátran, hogy rákomtól, mert az enyém. Bár hiába jött, hiába költözött belém, hiába próbál meg ártani, érzem, hogy közvetlen nem tehet kárt bennem, nem tud maga alá gyűrni, nem fog tudni elpusztítani. 

Írtam már korábban, hogy amikor kiderült, hogy rákos vagyok, elkezdtem rengeteget olvasni, mert igyekeztem minél több infót beszerezni azzal kapcsolatban, hogy mivel állok szemben, mi várhat rám, és hogyan kellene minél jobban felkészülnöm. Találkoztam több írással is, melyek hangsúlyozták a helyes…

Per pillanat az óriási várakozás kellős közepén vagyok, így gyakorlatilag nem történik semmi, legalábbis az apró-cseprő dolgokat leszámítva. Ezért megpróbálom kicsit összeszedni a gondolataimat és leírni, hogyan reagálnak a betegségemre a munkahelyen, a családban és a baráti körben. Bár nem is…

Ebben a posztban két dologról biztosan lesz szó. Egyrészt elmesélem, hogy mi történt a #12 Kemoterápia és a koronavírus című poszt megírása után, másrészt pedig a posztban lévő szavazásról és a témával kapcsolatban felmerült kérdésekről fogok beszélni. Ja, és a döntésemet is elárulom, illetve annak…

Már egy ideje akartam jelentkezni egy olyan poszttal, ahol megosztom azokat a fontosabb linkeket, doksikat amiket olvasgattam, amikből készültem. Nagyon fontos ez azoknak akik érintettek, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy olvasni, olvasni és olvasni kell. Tudnod kell pontosan, hogy mire…

Nem is tudom, hol kezdjem. Azt már többször említettem, hogy jegyet vettem a világ egyik legdurvább hullámvasútjára, és azt kell mondanom, hogy ezek megdolgoznak a pénzükért. Ezerrel dübörög, nincs megállás, és úgy meghajt, hogy néha azt sem tudom, hogy jövök-e vagy megyek. Ennél durvább egyszer…

Na ez az a poszt amit sosem akartam megírni. Nem akartam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a szitu meg fog történni és végül meg kell majd írnom. Pedig álmodtam extrém dolgokat azóta amióta rákos vagyok. Még az egész hajcihő elején, azt hiszem közvetlen a FNAB után például azt álmodtam,…

Mielőtt elárulnám a szövettan eredményét, kicsit vissza kell kanyarodnunk a műtét napjára. Ugye az volt a terv, hogy reggel kilenckor én leszek az első, hamar kint lesz a nyirokcsomó és már mehet is a kis véres szörnyeteg a szövettanra. Azért volt a korai kezdésnek jelentőssége, mert a szövettant…

A poszt elején gyorsan utána is járunk, hogy mi a franc ez a cucc, és mi a francot keres bennem. Egy végzett hematológus valószínüleg jól tarkón vágna egy fonendoszkóppal, de az én dolgom az, hogy lehetőleg érthetően, konyhanyelven és nagyjából helyesen írjam le a dolgokat. Szóval vállalom az…