Ahogy a címből nagy nehézségek árán, de azért ki lehet találni, tizenkilenc napja vagyok megáldva ezzel a csodálatos coviddal. Számomra teljesen megdöbbentő az, hogy milyen hatással van rám, hogy milyen tüneteket produkál tudván, hogy rákos vagyok, hogy cukorbeteg vagyok, hogy a kemónak köszönhetően alapjáraton pötyög csak az immunrendszerem. Bár nem vagyok 80+-os, de így is bőven a kiemelten veszélyeztetett csoportba tartozok. Nem véletlen tehát, hogy nagyon, de nagyon igyekeztem elkerülni. De nem sikerült.
Minden nap kapom a kérdéseket, hogy hogy vagyok, mi történik, miért nem írom már meg? Egyrészt pár napja írtam már egy helyzetjelentős posztot, bár tudom, hogy nem mindenki tudta elolvasni, hehe. Másrészt pedig csak nem írom le minden nap azt, hogy minden rendben, nem nagyon van változás. Mert, hogy konkrétan ez történik kb. Az a helyzet, hogy a kezdeti tüneteim egy kis torok kapargatás és alkalmanként extrém leizzadás voltak csak. Aztán beugrott, hogy a covidnak nem csak légúti tünetei lehetnek, így már tudom, hogy a több mint egy hétig tartó meglehetősen durva hasmenés-cunami is ide köthető. Múlt hétvégére nagyjából mindegyik tünet eltűnt, vagy jelentősen mérséklődött. Helyette péntek magasságában jelentkezett a szegycsontom környékén egy kb öklömnyi csomó érzése egy kis nehézlégzéssel társítva. De ez önmagában annyira nem para. Főleg úgy nem, hogy az elmúlt fél év kemóit gyakorlatilag végigkísérték az ehhez hasonló tünetek. Mondhatni már megszoktam. Emellett persze folyamatosan monitorozom magam. Csekkolom a véroxigén szintem, a pulzusom, ilyesmi. Tolom a Virostopot, D vitaminból 6000 nemzetközi egységet, teszem amit lehet. Egyébként a péntek még azért volt érdekes nap mert a feleségemnek akkor keletkeztek az első tünetei. Hiába maszkoltam itthon, nyilván már elkéstem. A fertőzöttségem első hetében nem tudtam, hogy fertőzött vagyok és ugye az ember akkor fertőz a legjobban, így feltehetőleg én is akkor fertőztem meg a csajszit. Akinek egyébként így arra kellett figyelnie, hogy ne fertőzzön tovább, mert nem lenne baj ha a kisgyermek nem kapná el ezt a fost még akkor sem, ha a gyerkőcök alapvetően kevésbé számítanak kockázatosnak fertőződés és szövődmények szempontjából. Tudom-tudom, fertőzöttség, fertőzött, fertőz, fertőztem, fertőződés, és mindez két mondaton belül. De higgyétek el nekem, ez nem a véletlen műve. Ez én voltam, hehe.
Számomra teljesen megdöbbentő és felfoghatatlan, hogy mennyire nem vert le a covid. Őszintén fel voltam készülve mindenre, de tényleg mindenre. Aztán persze utánaolvastam a dolgoknak. Annyi bizonyos, hogy az erősen csökkent immunrendszerű embereknél eleinte enyhe tünetek vannak, ráadásul a láz egyáltalán nem jellemző. Aztán ez így megy egy darabig. Majd a második hét környékén megjelennek a felső légúti jelek, aztán innen a betegség erősen progresszív. Az esetek szabad szemmel jól látható százalékában középsúlyos és súlyos lefolyású lesz. Ha minden igaz a tizenkilencedik napban vagyok, de nem leszek nyugodt addig amíg nem lesz egy, de inkább két negatív tesztem. Az a helyzet, hogy ez a cucc komoly veszélyt is tud jelenteni bizonyos emberekre, így nem is lehetek nyugodt amíg bennem van. De ha ennyivel megúszom, az valami hihetetlen csoda lenne. Legalábbis az én olvasatomban mindenképp. Főleg úgy, ha megnézem az összképet. Rögvest megértitek mire gondolok.
Két hete hétfőn kellett volna kemóra mennem. Azért maradt el ugye, mert előtte szombaton hívott a dokim, hogy beütött a covid a hematológián. Nem egy héttel korábban, nem egy héttel később, hanem pont akkor szombaton. És miért érdekes ez? Mert ekkor már fertőzött voltam, csak még nem tudtam róla. És egy covid fertőzésre rátölteni egy adag kemót a Rituximab kíséretében, hát enyhén szólva sem egy életbiztosítás. Mondhatnám, hogy óriási szerencsém volt, de nem nagyon hiszek a szerencsében. Inkább abban, hogy vigyáznak rám.
Aztán itt van még egy borzasztó fontos szempont, mégpedig a kezelések. Normál esetben még kaptam volna két adag kemót, aztán várhattam volna, hogy elüljön a covid és mehessek a sugárra. És őszintén szólva szerintem ez legkorábban jövő április környékére lenne várható. Persze ez nem több mint tipp, de ahogy elnézem a járványhelyzetet, ebből nem nagyon lesz gyors kilábalás. És miért kellene várnom addig? Egyszerű. Józan ésszel felfogható, hogy nem vállalható be egy hónapon keresztül az, hogy naponta bejárok egy kórházba és eltöltsek ott minden alkalommal kb egy órát. Ha addig nem fertőződtem volna meg, akkor ott biztosan. És ugye azt nem lehet előre tudni, hogy az én helyzetemben egy covid megbetegedés hogy fog végződni. És beugrott, hogy nekem mi a legjobb forgatókönyv. Enyhe lefolyással átesem a covidon, dobjuk a Rituximabot és a kemót, és kihasználva azt, hogy van egy rövid ideig valamiféle védettségem a coviddal szemben, relatív nyugodtan lenyomhatom az egy hónapos sugárterápiát. És miért kell dobni a Rituximabot? Mert aznap ahogy megkapom, azzal a lendülettel törli is a covid védettségem. Ez olyan mint egy radír. Öli az emlékező sejteket, így törli a korábbi oltásaimnak, betegségeimnek köszönhető védettségeimet. Ezért nem oltattam magam még influenza ellen sem. Értelmetlen.
Gondoljuk csak végig. A kórházi fertőzésnek hála nem kaptam meg a kemót, így megúszva a komolyabb problémát. Megfertőződtem coviddal, de reményeim szerint minimál tünetekkel szinte probléma nélkül átmegy rajtam. Ennek köszönhetően lesz egy kis covid védettségem, ami miatt mehetek kvázi azonnal sugárra. És ennek köszönhetően óriásit javul a gyógyulási esélyem ahhoz képest, mintha nem, vagy csak fél év múlva kaphatnék sugárterápiát. Ennél csak egy forgatókönyv lehetett volna jobb. Ha két héttel később jön a coivid. Akkor már túl vagyok a kemókon, jöhet a sugár, minden nagyon szép, minden nagyon jó. Kérhet egy ember ennél többet? Ööö, nem hiszem. Vagy talán mégis? Nem tudom. De egy biztos. Ez így nagyon szépen el lett rendezve. Elrendezte a nagy Rendező. Persze ez csak akkor igaz, ha végül tényleg simán kijövök a covidból. De hiszem, hogy ez így lesz.
Hja és még valami. Ma délelőtt megjött a mentő és letesztelek újra. Mondjuk eléggé megdöbbentő volt, hogy csak egy pálcájuk van a tesztre, így nem tudnak az orromból és a torkomból is mintát venni. Választanom kell. Hm. Akkor dugjuk be az orromba, aztán a torkomba. Ó mégsem, ez így nem jó, hehe. Legyen a torkom, aztán az orrom. Nem-nem, válasszak. Tudjátok, mint az Utolsó Cserkészben Bruce Willis. Fej vagy gyomor? Hát jó, akkor torokra vele. Apropó teszt. Múltkor ugye felmerült a fals pozitív lehetősége is. Nos, egy kommentelő hívta fel a figyelmem arra, hogy a PCR tesztnél nem létezik olyan, hogy fals pozitív. Ha pozitív, akkor az pozitív. És utánaolvastam, és tényleg. Szóval nem kérdés, hogy megfertőződtem, csak az, hogy ez fennáll-e még vagy sem.
Na összességében ez van. Drukkoljatok, hogy legyek túl ezen az egészen a lehető legkönnyebben, a lehető leghamarabb. Ha megvan a teszt eredménye, egy villámposztban megírom. Addig is olvassátok el újra a kedvenc és szerintem legviccesebb posztomat ITT.
És ne feledjétek! Keressétek, kövessétek, lájkoljátok a Ráktérítő blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhessetek az új posztok érkezéséről, és elérhessetek olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!