A kemoterápia végtelenül legyengíti az immunrendszert. Olyannyira, hogy nagyon komoly probléma, nem kellő odafigyelés hiányában akár még halál is lehet egy sima megfázásból, egy egyszerű, mindennapos gombás megbetegedésből, vagy akár csak egy mosatlan alma elfogyasztásából is. Képzeljétek el, hogy mi történik akkor, ha a koronavírus rúgja rá az ajtót az emberre ebben az időszakban. Maradjunk annyiban, hogy nem abba a kb. nyolcvan százalékba fog tartozni a fertőzött kemós, akikben enyhe tünetekkel lezajlik a dolog. Na ezt a témát fogjuk ma egy kicsit körbejárni. Sőt, most először, a poszt végén bónusz szavazás is lesz.
Előtte még azonban le kell írnom, hogy a tegnapi csodás hír még mindig dolgozik bennem. Nagyon fura érzés. A PET CT után átgondolva a dolgokat, értelmezve a jeleket, őszintén azt gondoltam, hogy erősen benne van a pakliban, hogy nincs csontvelő érintettség, egyszerűen benézte a PET. Ugyanakkor nem tudtam kiverni a fejemből a dokibácsi szavait: a PET CT nem nagyon téved. Éppen ezért, amikor megláttam az eredményt, egyszerre volt bennem az a tudtam érzés, az iszonyatos megkönnyebbülés, és ott volt mellette a nem akarom elhinni, hogy ez igaz lehet gondolat is. És még ma is pont itt tartok.
No de, jöjjön egy kis kemó. Nagyjából két hét múlva esedékes a kezdés. Azaz csak esedékes lenne, mert jelenleg egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bevállalom. Nagyon hajlok arrafelé, hogy csúsztassuk egy kicsit a dolgot. Persze csak akkor, ha a várakozás nem jelent nagyobb kockázatot, mint, hogy megfertőződök a koronavírustól és jól belehalok. Márpedig ez utóbbi sokkal nagyobb kockázatnak tűnik. Persze ez csak most néz így ki, a helyzet akár rövid időn belül is változhat.
De mi az a kemó egyáltalán? Nagyon nincs jó híre a közbeszédben. És ezt nem csak a neten olvasom, a saját bőrömön is tapasztalom. Nem egy levelet kaptam a blog írása óta, hogy pl.: jajj Norbi, a kemót azt nehogy engedd! Vagy éppen: Semmiképp ne legyen kemó, inkább keress valami alternatív gyógymódot. Volt ilyen is: a kemó nem gyógyítja meg a rákot, ez csak egy nagy hazugság. És ilyenek, és még ilyenebbek jöttek, jönnek. Nyilván mindenki jót akar, de azért gondolkozzunk el egy pillanatra. Biztos, hogy ezek a félelmek, információk mind megalapozottak? Biztosan van az átlagembernek elég infója arról, hogy ilyen sarkos véleményt fogalmazzon meg? Biztosan magának is ezt javasolná, ha az orvosa azt mondaná, hogy a legjobb eséllyel meggyógyulni a kemó - sugár párossal lehet? Nyilván nem. Legalábbis remélem, hogy nem. Én sem vagyok orvos, sem specialista, de azért alaposan körbejártam a témát. Amikor kiderült, hogy rákos vagyok és jönni fog a kemó, mert jönnie kell, elkezdtem ráfeküdni a netre. Szembejött velem egy 23 éves lányka blogja, aki Hodgkin kórban szenvedett és leírta, hogy élte meg a kemót. Azóta már hála Istennek meggyógyult. Innen csókoltatom így ismeretlenül is. Rettenetesen komoly hatással volt rám a blogja. Az arcomba robbant rengeteg mellékhatás, fájdalom, küszködés, korábban nem megélt kihívás, és nem egy orvosi tanulmányból, vagy kutatásból, hanem egy hús vér elszenvedőtől. Olyantól mint én vagyok, én leszek. Hát mit mondjak, nem villanyozott fel az olvasgatás első fázisa. Utána rácuppantam a szakirodalomra, és szembesültem az azonnali és késői mellékhatásokkal, a toxikus problémákkal, a szolid daganatok kialakulási valószínűségének növekedésével, szívelhalás lehetőségével, és egyéb finomságokkal. De ami a legfontosabb, hogy soha, de soha nem szabad a dolgokat csak egy oldalról vizsgálni, mert nagyon téves következtetésre fogsz jutni. És ez igaz az életben előforduló bármely szituációra. Legtöbbször a dolgok nem feketék, vagy fehérek. Pontosan emiatt olvastam tovább és tovább, majd elkezdett szépen kirajzolódni az összkép.
Ahogy említettem, nem vagyok orvos, így ne is azt várjátok el tőlem, hogy olyan precizitással, szakszókészlettel és a mély tudás hátterével írjam le a dolgokat mint mondjuk egy onkológus. Arra számíthattok, hogy emberi nyelvezettel, érthetőn, a tőlem elvárható szinten helyesen írjam le a dolgokat. Csapjunk bele. A kemó nyilván nem egy C vitamin kúra, de nem is maga a sátán. Én egy komoly szőnyegbombázáshoz hasonlítanám, ami visz mindent ami nincs fedezékben. És jó esetben a rákos sejtek nincsenek fedezékben. A kemoterápia igazából egy olyan kezelés, amikor különböző vegyszereket, mérgeket, gyógyszereket juttatnak be a szervezetbe, amiknek kettős feladatuk van. Egy részüknek az a dolga, hogy a gyorsan osztódó sejteket kíméletlenül pusztítsa, míg más fajtáiknak pedig az, hogy megakadályozza ezeknek a sejteknek az osztódását, összességében így érve el a programozott sejthalált, és ezáltal a gyógyulást. Miért a gyorsan osztódó sejteket kell ütni-vágni? Mert a rákos sejtek gyakran (sajnos nem mind) ilyenek. A hematológiai rákok meg pláne, így nem véletlen, hogy itt lehet a leghatékonyabban gyógyítani a kemóval. Ez szuper. De akkor mi a gond? A gond többes. Egyrészt nem csak a rákos sejtek osztódnak gyorsan, hanem sok másfajta, az élet normális működésének fenntartásához szükséges sejt is, ezáltal okozva millió azonnali mellékhatást. Aztán ott vannak a kemó hosszú távú mellékhatási és a késői szövődmények.
Milyen mellékhatások léphetnek fel a kezeléskor? Felsorolni is nehéz mind, ráadásul még közvetlen tapasztalatom sincs a témában, így a felkészülési időszakban szerzett tudásomra támaszkodom most. De nemsokára majd át fogom ezt élni, és majd úgy fogok írni róla, szóval nyugi. Legtöbbször a kemó vénásan jut be a szervezetbe, így sokan már itt érzik a kellemetlen, égő fájdalmat az ereikben. A kemó pusztítja a vérsejteket, az emésztőszervi sejteket, az ivarsejteket, a hámsejteket. Ezek miatt előfordulhatnak: szájszáradás, nyálkahártya-gyulladás, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szorulás, bőrszárazság, napfény érzékenység, hajhullás, szőrzet hullás, fáradékonyság, gyengeség, rossz közérzet, spontán bevérzések, terméketlenség, immunrendszer drasztikus leépülése, láz, fertőzések, veseelégtelenség, trombózis, tüdőembólia, és hasonló mulatságok. Nyílván sok fajta kemó kombináció létezik, így a mellékhatások is sokfélék lehetnek, ráadásul ezek előfordulásának aránya nagyon változó. Nálam az ABVD fog játszani, ami egy csökkentett intenzitású kemó, a hard kezelésekhez képest talán könnyebben át lehet majd vészelni, és összességében kevesebb és enyhébb mellékhatással kell számolni.
Hosszú távon is komoly problémákkal kell adott esetben szembenéznie a kemón átesett betegnek. Itt jöhetnek a késői szövődmények: másodlagos rákos daganatok kialakulása, szívelégtelenség, krónikus tüdőbetegség, májkárosodás, vesekárosodás, halláskárosodás, endokrin zavarok, szexuális zavarok, sterilitás, ilyenek.
Őszintén szólva, ha elolvasom amit írtam, mélységesen megértem azokat akiket a hideg kiráz a kemótól. Én is köztük vagyok. De. Ezek a szarok azért egyrészt nem jönnek csőstől, másrészt meg nyílván mindenkinél más és másképp jelentkezik. Egy idős, több betegséggel rendelkező szervezet nagyságrendekkel kevésbbé tud megbirkózni a kemó által támasztott feladattal, mint egy egészséges, fiatal bivaly. Arról nem is beszélve, hogy az sem mindegy, hogy éveken keresztül kemóznak, vagy kapsz 6-10 kezelést pár hónap alatt. Az is számít, hogy mennyire erős a koktél, vagy éppen mennyire csökkentett az intenzitása. Szóval itt ugyanaz van mint egy izmosabb gyógyszer betegtájékoztatójában a mellékhatások résznél. Sokszorosan bele lehet halni a mellékhatások összességébe, de azért az élet nem ezt hozza általában.
És ennek ellenére mégis azt mondom, hogy ez egy jó dolog? Igen. És, hogy miért? Egyszerű. A Hodgkin limfóma igen sokáig egy konkrétan halálos betegség volt. A sugárterápia megjelenése már adott némi reményt, de így is csekélyek voltak az eredmények. Aztán jött a kemó, és elkezdtek gyógyulni a betegek. Aztán jött egy jobb kemó, kevesebb mellékhatással, és a gyógyulás csak folytatódott. Mára ott tartunk, hogy az ABVD kemónak és a kombinált kezeléseknek köszönhetően, a korai stádiumban lévő betegségek 90% eséllyel gyógyulnak, de az előrehaladott állapotban lévők is minimum 50%-ban. És ezekben a számokban benne vannak a más betegséggel küzdők, az idősek, mindenki.
Mindennek fényében optimális a rák gyógyításában a kemó? Koránt sem. De az orvostudomány szárnyal, az MI egyre jobban segíti, jönni fognak az újabb és újabb szerek, az újabb és újabb módszerek, a személyre szabott terápiák, stb. De jelenleg én ennek a kemónak köszönhetően lehetek megalapozottan bizakodó, és várhatom azt, hogy fel tudjam nevelni a gyermekem.
Alig várom már, kezdjük. Ja, nem. Itt a koronavírus. Normál esetben nem paráznék a dologtól, hisz ez is csak egy vírus, aminek nem mi vagyunk potenciális veszélyeztetettjei. Normál esetben. Azt már ugye látjuk, hogy a betegek döntő többségénél enyhe, közepes tünetekkel lezajlik a betegség. De akik komolyabb szervi betegségekben szenvednek, ráadásul idősek, akiknek nagyon nincs rendben az immunrendszere, azok sajnos nagyon nagy százalékban életveszélyes állapotba sodródnak, vagy egyszerűen belehalnak. Egy kemó által lenullázott immunrendszerrel átvészelni egy tüdőgyulladást, az szinte lehetetlen. És itt az én nagy dilemmám. Eredetileg március első hetében indult volna a kemó, de közbejött ez-az, a korábbi bejegyzésekben olvasható. A sok szar hír mellett annyi jó azért volt benne, hogy kicsit elcsúszott a kezelés kezdete, és így az influenza időszak egyre csökkenő betegszámos részébe csaptunk át, ami valljuk meg lényegesen javítja az esélyeimet az igen komoly szövődmények elkerülésére. De aztán berobbant a COVID 19. Az új helyzetnek megfelelően most kezdenénk a kemót, de egy újabb drámai hír miatt megint csúszás van. Természetesen ez utóbbi szintén a korábbi posztokban olvasható. Most úgy néz ki, hogy még kb. két, esetleg három hetem van a startig. Addigra itthon is őrület lesz. Mit csináljak? Belevágjak, vagy ne vállaljam? Biztonságban leszek két hetente kb 24 órát a kórházban a rengeteg ambuláns beteg közt, majd fent az osztályon a bent fekvők között? Őszintén szólva nem hiszem. Még úgy sem, hogy a betegszám meg sem fogja közelíteni a normál influenzáét, és ott is csak kb minden második-harmadik évben vagyok általában beteg. És ha csúsztatom a kezelés kezdetét, akkor meddig? Mi lesz akkor ha ez a koronavírusos őrület csak fokozódik, és kitart két, három, vagy akár annál több hónapig is? Nyugodjatok bele, hogy benne van a pakliban. És bár rákérdeztem az orvosnál, de nagyon kerülgette a konkrét választ. Mi a nagyobb kockázat? Csúsztatni a kezelés megkezdését, vagy belevágni a kemóba két hét múlva, amikor már bármi lehet? Persze ha tudnánk, hogy meddig kellene csúsztatni, az orvos is okosabb lenne és tudna válaszolni, de nem tudjuk, és ezért nem tud. És ez is baromi nagy kockázat. Nagyon bonyolult a helyzet, és nagyon komoly a tét. Mindkét oldalról az életem múlik a döntésen. Nem akarom túlpörögni a dolgokat, de muszáj jó döntést hozni, mert az én esetemben nem babra megy a játék.
Arra gondoltam, hogy csinálok egy anonim szavazást. Nem azért, mert ne lennék képes egyedül is dönteni végül, de őszintén örülnék, ha nyomnátok egyet, és látnám a véleményeteket. Szavazásra fel, nincs tétje a dolognak! Vigyázat, mobil nézetben alapban csak két válasz opció látható, a harmadikhoz scrollozni kell egy kicsit.
Szavazzatok, kövessetek, olvassatok! Új poszt néhány napon belül. Vidámabb téma lesz.
UPDATE: Kövesd a blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhess az új posztok érkezéséről, és elérhess olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!
