Nem szoktam én ilyen sűrűn posztot írni, de mi a francot csináljak, ha az utóbbi hetekben csak úgy pörögnek az események. Itt egy kis kemó, ott egy kis covid, amott egy kis sugár konzílium. Hopp, mondom sugár konzílium. Elértem hát ide is. Na lássuk, hogy mi történt tegnap.
Az elmúlt egy évemet nagyjából három részre tudom osztani. Az első nyilván az volt amikor felfedeztem, hogy valami nem stimmel és tele egy csomó bizonytalansággal, kérdéssel, némi (némi?) aggodalommal próbáltam kideríteni, hogy mi a franc is van. A második rész egyértelműen a felkészülésről és rettenetesen nehéz várakozásról szólt. A harmadik volt messze a legnehezebb de egyben a legjobb rész is. Itt végre fizikailag is harcba szállhattam a rákkal. Ez volt a kemoterápia fél éve. De ennek most vége. Így nincs más hátra, mint elkezdeni a negyedik és reményeim szerint a végső fejezetet, amikor is bevihetem a mindent eldöntő utolsó ütést. Szóval elkezdődik a Sithek uralko... A francokat a Sithek. A sugárkezelés, az. A sugárkezelés kezdődik el.
Már vagy öt hete nem kapok kemót, de csak most kezdett el úgy igazán leüllepedni bennem, hogy talán vége. Talán tényleg vége a kemónak. Piszok nehéz fél év volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utolsó pár hónap már könnyebben telt. Ezt értsétek jól. Nyilván az utolsó időszakban voltak a keményebb megpróbáltatások, a szurkálások, a vénaproblémák, a hosszú kezelések, a rántott májas szendvics nélküli bentlétek, de mégis. De mégis valahogy belerázódtam és ment kb rutinból. Hát ha ez egyáltalán mehet rutinból ugye. Mindenesetre baromira felszabadító érzés, hogy vége. Merthogy már biztosan írhatom, hogy ennek az etapnak vége. Történt ugyanis, hogy tegnap sugár konzíliumon jártam, ahol számomra igen kedves dolgok hangzottak el. De haladjunk szépen sorjában.
De mindenekelőtt kezdjük a legfontosabbal, ami nyilván mindenkit a legjobban érdekel. A Fradi 2:1 arányú vereséget szenvedett tegnap a Juventustól a BL főtábla negyedik összecsapásán. Mondom a Juventustól. Ráadásul úgy, hogy ha emlékeim nem csalnak, a 92. percig egál volt. A focihoz nem annyira értő olvasók kedvéért írom, hogy egy meccs alapvetően 90 percig tart. A gyakorlatban persze addig amíg a bíró le nem fújja. De a lényeg az, hogy nagyon, de nagyon elégedett vagyok a látottakkal. Becsületes, férfias helytállás volt ez tőlünk. Azt és úgy játszottuk, ahogy és amit egy ilyen világklasszis csapat ellen lehet és kell. Végtelenül sajnálom, hogy nem bírtuk ki a végén a Juve nyomását és a hosszabbításban kaptunk még egy gólt. Nyilván klasszisokkal jobb csapat a Juventus, nem elvárható még az sem, hogy ikszeljünk velük, de azért nem lett volna érdemtelen az a döntetlen. Így van bennem egy jó adag hiányérzet. Na mindegy, köszi szépen, hogy elolvastátok ezt a posztot is, nemsokára jövök egy újabbal. Hja, nem. De hülye vagyok, nem is a Fradi meccs miatt jöttünk ma itt össze. Akkor folytatom, hehe.
Fél tizenegyre volt időpontom az Országos Onkológiai Intézetbe, de a beléptetési procedúra miatt igyekeztem egy fél órával korábban odaérni. Mondanom sem kell, hogy sikerült. A Kék Golyó utca környékén bármit lehet csinálni, csak parkolni nem. Borzasztó, de komolyan. Az ember veszi a kurvadrága Bentleyt és nem tud vele hol megállni, hehe. Amúgy nektek nem para ez a Kék Golyó utca? Nem tudom megmagyarázni, de nekem olyan fura érzéseim vannak ezzel a Kék Golyóval. Az sem lenne rosszabb ha az Elm utcába kéne mennem. Még akkor sem ha az rémálom, hehe. Aki nem tudja miről beszélek az kérdezze Freddy Kruegert. Klikk a képre.
Beléptetés, regisztráció sima. Mondjuk itt komolyan vették a dolgokat. Már a betegfelvételnél elkértek minden doksimat, kartont készítettek, vonalkódos terápiakártyát kaptam, meg egy kis útbaigazítást egy térképpel együtt. Én baromi jól tájékozódom, de tényleg. De itt eltévedtem, hehe. A második épület alagsorába kellett volna eljutnom, de a térképre rajzolt útvonal pontatlan volt és egyszerűen nem találtam meg. Nyilván nem estem kétségbe, kérdeztem, útbaigazítottak. De ez egy kiba... Oh majdnem leírtam, hogy kibaszott, hehe. Szóval ez konkrétan egy labirintus. Negyed tizenegykor ott álltam az ajtó előtt. Sokan voltak a váróban, és itt már szemmel láthatóan rákosokkal volt tele a helyiség. Hölgyek, lányok fejkendőben, alatta kopaszon, idősek és fiatalabbak szintén haj nélkül, takaratlan fővel. És még sokan mások. Azt hiszem a legjobban a fiatalok és a rákos nők látványa nyom le. A fejkendős nőké nagyon. Nem elég, hogy küzdenek a rákkal, szemmel láthatóan még küzdenek azért is, hogy megmaradjon a nőiességük így kopaszon. Nagyon, de nagyon együttérzek velük. Nehéz lehet. Nem éreztem igazán jól magam a váróban. Aztán az ütött szöget a fejemben, hogy van kb országszerte egy tíz százalékos covid átfertőződés, szóval statisztikailag biztosan van legalább két covidos a váróban is. Átestem rajta ide vagy oda, jó távol álltam mindenkitől. Ilyenkor keresem a szellősebb, félreesőbb helyeket. Én be nem megyek a sűrűjébe. Mondjuk jól tettem. Egyrészt volt pár köhögő, szemmel láthatóan beteg ember. Egyikük biztos ami biztos minden alkalommal lehúzta a maszkot az arcáról amikor elkezdett köhögni. Ez így nagyon menő, majd otthon ezt én is gyakorolni fogom, hogy stabilan menjen ha kell. Másrészt pedig mint utóbb kiderült, vártam itt is vagy másfél órát. De ezeken már fel sem akadok. Amikor bejutottam, nagyon kedvesen fogadott a Főorvos úr. Majd vett egy mély levegőt, majd a következő uszkve hat, hat és fél percben egy szuszra elmondta, hogy mi és hogyan fog történni. Én meg csak néztem, hogy ez igen. Bátortalanul feltettem egy-két kérdést, amire igen precíz és kimerítő választ kaptam. Szavam sem lehetett. És a lényeg, hogy mit hallottam ugye. Röviden. Simán meg fognak sugarazni, és nem kell számolnom semmi komoly azonnali szövődménnyel. Korábban ugye felmerült, hogy olyan helyen van célterület, hogy nem biztos, hogy el lehet kerülni a sugárral a beleimet, aminek igen komoly vastagbélgyulladás lehet a következménye. Rákérdeztem, ez esélytelen. Örültem. Annyira kell csak számítani, hogy lesz egy kis bőrpír meg némi hasmenés. Mindkettőhöz hozzá vagyok szokva. A hasmenés a kemóval járt együtt, a börpír meg azért rendszeres, mert nagyon visszahúzódó és szégyenlős vagyok és sokszor elpirul a kis pofikám, hehe. Hja és megvalami. Azt mondta a doki, hogy lehet, hogy steril leszek a sugár végére. Az erekcióra és spermatermelésre nincs hatással, de a keltetőben nem fognak beérni a srácok. Mondom a főorvos úrnak, hogy emiatt ne legyenek frusztráltak, van már egy kisfiam, szóval nem különösebben érdekel a dolog. Sőt, talán még örülnék is neki. Egy gonddal kevesebb. De azt mondta, hogy azért majd megpróbálnak vigyázni. Felőlem. A hosszú távú szövődmények között elő szokott fordulni, hogy a sugár miatt kialakulnak egyéb daganatok, de ez tíz-húsz éves távlat. Ha húsz év múlva lesz valami komoly daganatom emiatt, akkor csak azt kérem, hogy gyorsan vigyen majd el. Most azonnal aláírnám. Aztán még azt is mondta, hogy elég ritka a betegségem, ráadásul hiába van a Hodgkin kórok közé sorolva nem igazán tartozik oda, nem úgy viselkedik. Ez egy indolens limfóma. lassan növöget, figyelget, ha akarja hat rá a kemó, ha nem akkor annyira talán nem, nem érdekli ezt semmi, csak ott indolenskedik. Ezen majdnem felröhögtem. Aztán azt mondja még, hogy jellemző a limfómámra, hogy nagyon sugárérzékeny. Sok esetben nem is kemóznak, csak sugaraznak noduláris limfómásokat. Évente 2-4 ilyen betegséggel rendelkezőt gyógyít, de még soha nem látott visszaesőt. Tessék? A könyvekben, az orvosoktól, mindenhonnan azt az infót kapja az ember, hogy két éven belül több mint harminc százalék eséllyel jön vissza. Azt mondja, hogy nála még egy sem volt. Amindenit, micsoda hír. Azt mondja egy dolog van még csupán. Mégpedig az, hogy ez a noduláris limfóma képes transzformálódni nagy B sejtes limfómává. Kicsi rá az esély nagyon, de ez elő szokott fordulni. Én erről már olvastam sokat. Ez egy nagyon agresszív, igen gyorsan terjeszkedő és pusztító limfóma. Gyógyítható, de nagyon időben el kell csípni. Mondjuk én elég erős kontroll alatt leszek a következő években, ráadásul erre tényleg egyszámjegyű az esély és talán az is közelebb van a nullához mint a kilenchez. Aztán azt mondja még a főorvos úr, hogy megkapom ezt a 17 kezelést, karácsony előtt két nappal végzünk ha minden jól megy és március végén fogok kapni egy negatív petCT eredményt. Ő abszolút erre számít. Basszus, de jókat mond a szakember. A próféta szóljon belőle. Szóval nagyon, de nagyon pozitívan éltem meg ezt a konzultációt. Iszonyat fel vagyok dobva. Na nem mintha eddig meg lettem volna rogyva, de azért ezek az infók mégiscsak javítottak az amúgy sem rossz kedélyállapotomon. Persze itt még nem tudhattam, hogy este kikap a Fradika.
A konzultáció végén a kezembe nyomtak egy CT beutalót, majd átkísértek egy másik folyosóra. Ugyanis az van, hogy ilyenkor csinálnak egy bemérő felvételt, megjelölik néhány helyen a testem. A felvételt összevetik a korábbi petCT felvételekkel, majd a doki ezen bejelöli, hogy mely területeket kell sugarazni, melyeket kell védeni, a fizikusok meg ez alapján kiszámolnak és megterveznek mindent. Jól hangzik. Fél órát vártam, majd az öltözőben (vetkőzőben?) találkoztam egy nagyon kedves asszisztens hölggyel, aki megkért, hogy vegyem le a maszkom mert le szeretne fotózni. Nyilván le akar fotózni, baromi jól nézek ki, hehe. Hja, hogy nem azért. Inkább csak azért, mert a sugárkezeléskor nem csak az adataim alapján, hanem a fényképem segítségével is beazonosítanak majd, hogy véletlen se kaphassam más sugárprogramját. Vérprofi. Ezután elém tol egy nyilatkozatot amin az szerepel, hogy hozzájárulok a tetováláshoz. Mihez? Igen, a tetováláshoz. Ugyanis az van, hogy a CT segít bemérni mindent és négy helyen egy kis tetoválással megjelölik a testemet ami majd tájékozódási és viszonyítási pontként fog funkcionálni amikor sugaraznak. Persze ha nem akarom, megfestik speckó filccel, egy darabig az is ott marad. Nem, nem. Legyen a tetoválás. Egész életemben emlékeztetni fog az a négy pötty arra, hogy mivel és hogyan kellett megharcolnom és mit és hogyan győztem le. Jöjjön csak az a tetoválás. Így is lett. Így van egy fekete pont a szeméremcsontomnál, egy a szegycsontom alatt és egy-egy a jobb és baloldalon a csípőm környékén. Tovább szépültem, hehe. A CT végén mondja a hölgyike, hogy este majd vegyem le a ragtapaszokat. Este? Igen, vagy akkor amikor majd tusolok. Mondom, akkor jövő héten? Jót derültünk rajta. Ha tudná, hogy nem vicceltem, hehe. De félre a tréfát, mert minden összeállt a végső összecsapáshoz. Jövő héten hétfőn, délután 14:00-kor kezdődik. Én ott leszek, és odaverek.
Jól érzem magam, pozitív vagyok mint mindig, erős vagyok mint mindig. És emellett nagyon, de nagyon leszámolós hangulatban vagyok. Lehet így veszíteni? Nem nagyon hiszem.
Jövő héten megírom az első sugár élményeimet. Addig is olvassátok újra ha van kedvetek azt a posztomat amiben érzékletesen mesélem el, hogy milyen parádés élmény egy műtét, ahol egy idő után már nem hat az érzéstelenítő ITT.
És keressétek, kövessétek, lájkoljátok a Ráktérítő blog Facebook oldalát, hogy elsőként értesülhessetek az új posztok érkezéséről, és elérhessetek olyan tartalmakat, amik itt nem jelennek meg!
Klikk ide
