Hát újra itt vagyok. Két év, két különböző rák, két kezelés sorozat, két kurvahosszú három hónap a pet/CT-ig, majd másodszor is egy elképeszően hosszú hét az eredmény olvasásáig. Szóval újra itt vagyok

Nem leszek hatásvadász, nem fogom szándékosan húzni - halasztani a dolgot, csak, hogy izgalmasabb arcnak tünjek. Egyszerűen csak idepattintom, hogy teljesen tiszta vagyok. Jelenleg semmilyen rák nem mutatható ki a szervezetemben. Megvizsgáltak térdemtőll a fejem búbjáig. És ez kurvajó. 

Szóval győztem? Fogalmam sincs. Most is mint eddig minden alakalommal azt szeretném gondolni, hogy igen. De ezt majd az idő előrehaladtával úgyis megtudom. Most a legfontosabb az, hogy nincs semmi.

Merthogy egyébként izgulni volt miért. Benne volt a pakliban, hogy nem pucolt ki teljesen a legutóbbi kezelés és újra támadásba lendülnek a kis geci rákos sejtek. Aztán annak is volt (és talán még mindíg van) reális esélye, hogy a mirígyeimbe belemart laphámrákból leszakadó sejtecskék elkezdik beutazni a szervezetemet és képeznek valami nagyszerű kis áttétet. Emellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy nemrégen volt egy éve, hogy befejeződött az előző rákom kezelése, mely kiújulásának nagyjából etájt van a legnagyobb esélye. De úgy néz ki, hogy rendben vagyok.

Mondjuk van bőven járulékos kár is. Az újabb kemó jól megtolta a korábbi következtében előjött neuropátiámat. Elég sűrűn van, hogy már nem csak a lábfejem zsibbad, de már sípcsontközépig is felkúszik. A kezeim is zsibbadnak, eddig ezzel nem küzdöttem ennyire. Aztán itt van ez a fantasztikus szájszárazság is. Egyre inkább úgy néz kis, hogy nem csak elaludtak, hanem konkrétan megdöglöttek a nyálmirígyeim. Egyszerűen nincs nyáltermelésem. Használok persze műnyálat, de a problémák nagy része ettől még nem tűnik el. A számban a szárazságtól teljesen felborult a PH, ami miatt durván szaporodnak a kis huncut kórokozók, ami miatt feltehetőleg már elkezdtek romlani a fogaim. És pöröghetek a fejemen, ez nem is fog változni. Aztán itt vannak az ízek. Volt kb. egy hónapja egy kis fellángolás, aztán azóta semmi. Vagy nem érzek semmit, vagy konkrétan szar amit igen. A szárazság meg az ízmizéria miatt nem eszem rendesen. Sem eleget, sem jó minőségben. Gyakorlatilag vega lettem. Én. Húst konkrétan nem tudok enni.  Sem nyersen, sem feldolgozva, sem szalámi formájában, sehogy. Fizikailag képtelen vagyok rá, pedig nyilván rohadtúl kívánom. Maradnak a tészták, és a hús nélküli szószosabb kaják, esetleg főzelékek. De ez utóbbiak sem gyszerűek, mert nem megy a hagyma és fokhagyma, nem mennek a rántásos és a fűszeres ételek, ilyesmi. Konkrétan a fasz kivan. Amit a 35 napos éhezés után felszedtem, már vissza is fogytam. Sőt, kevesebb a súlyom mint aznap amikor újra elkezdtem szilárdat enni januárban. Mondjuk emiatt rohad jól nézek ki, tiszta szexi vagyok, hehe. Nameg a cukrom is parádés persze. Aztán mi van még? Hja igen. Minden mar. Sós, savas dolgok egyaránt. A kezelés előtt már egészen keményen toltam az erőset. Sok munkám volt benne mire eljutottam odáig. Mostanra ez már sehol nincs. Na de befejezem a nyavajgást, mert már magamat is untatom vele.

Viszont vettem egy fasza gitárt és Misi barátom kicsit alámnyúlt, hogy használni is tudjam. Megtanulok, majd megtanítom a kisembert is. És persze alapítok egy punk zenekart is. Mondjuk ahhoz elég három akkord is, annyit meg már én is ismerek, hehe. Nápolyi pizzát is tudok sütni már otthon. Beszereztem egy kemencét hozzá, megtanultuk a tésztakészítés csínját - bínját (persze, majd néhány év múlva ez talán igaz is lesz, de keményen próbálokzunk, hehe). Mondjuk én lószart sem érzek az ízekből, de állagra és kinézetre nagyon rendben van. Akik eddig nálunk voltak és megkóstolták, áradoznak róla. Szóval alakul ez. A meló is nagyon oké, képtelen vagyok unatkozni. Néha haza is járok esténként. De no para, a gyermek még megismer, hehe.

Összességében azt kell mondanom, hogy van gond bőven, ami az elmúlt évek kezeléseivel együtt jött, de leszarom. Végülis csak az a lényeg, hogy most megint kaptam egy esélyt arra, hogy felnevelhessem tisztességesen a csepp gyermekem. A többi akármannyire szar is, egyszerűen nem számít. 

A Főnöknek meg azt üzenem innen lentről, hogy elég. Kurvasokat szenvedtem az elmúlt két évben és azt hiszem elég keményen megdolgoztam azért, hogy megérdemeljem végre a nyugalmat. Nem akarok többé rákos lenni. És más szar sem hiányzik. Légyszi, halld meg amit kérek. Ámen.

Nektek, akik olvasnak pedig nagyon köszönöm a rengeteg támogatást, biztatást, imádságot, aggódást és drukkolást. Minden kellett a gyógyuláshoz egytől egyik. Hálás vagyok érte.

Legyetek jók, becsüljetek meg minden jót amit az élet adott. Mert higgyétek el, amíg egészségben együtt a család, addig minden van. Ha ez borul, löszart sem ér semmi. De tényleg semmi.

Mindörökké Ferencváros!