Vannak azok a nemszeretemposztjaim. Biztos ez is olyan, pedig ebben még nem írtam többet mint tizenhat szót. Most már huszat. Mostanra pedig már huszonnégy az. És még mindig nem szeretem. Valószinüleg ez a végégig így is marad, hehe. Ááá, én is tudom, ti is tudjátok, hogy csak húzom itt az időt, de előbb utóbb így is - úgy is le kell írnom azt amit kifejezetten nem szeretek leírni. Szóval nem is szarakodok tovább. Csináljuk!

Rettentő röviden nézzük meg, hogy mi történt eddig. Kiscsomó a torokban, fül orr gége jónapot, vizsgálat és kisműtét, szövettan majd laphámrák, nabasszameg mármegint, i am back, Pet/CT, nincs máshol a testemben, nem újult ki a tavalyi sem, a nyomorult a nyaki mirigyeimben azért csak átterjedt pár helyen, ez is a nebasszamegdemárnagyon. Hát itt tartottunk.

A dokinénit nagy nehezen elértem pár nappal a Pet eredmény után, aki elmondta szépen, hogy mi van, felelt rendesen a kérdéseimre is. Megítélése szerint kemó nem lesz, sugarat kapok majd mert arra jól reagál ez a szar, egyébként várhatóan kb. 35 Gray körül. Mondom, hogy én azért nem vagyok ennyire optimista, elég sokat olvastam a témában ilyen-olyan szakkönyveket, orvosi tanulmányokat és az alapján úgy tűnik, hogy a kemóval stabilabb a gyógyulás esélye mint anélkül, a sugárra meg 50 Gray alatt nem is láttam példát. Nem kell aggódni, nagyon korán vagyunk, nem szokott ilyenkor még terjedgetni, nem lesz gond. Kedden összeül az onkoteam, aztán majd kiderül minden. Egyébként az onkoteam áll a kezelőorvosból, egy specialistából (fül orr gégész vagy sebész), egy onkológusból, egy radiológusból és ha minden igaz egy pszichológusból. Ha valakit kihagytam volna attól elnézést kérek, természetesen nem találkoztam senkivel, ezeket csak olvastam.

Hja, egyébként nem derült ki lófasz sem, mert következő kedden elmaradt az onkoteam. Hogyan maradhat el egy ilyen? Nem tudom. Ennek ellenére voltak olyan kedvesek és adtak időpontot sugár konzultációra. Ez is valami, léptünk egyet. Konzultáció előtt egy nappal elmentem szájsebészetre, mert mint az olvasgatás alatt kiderült, ez egy erősen ajánlott dolog, mert később komoly gondokat okozhatnak a fogak. Legyen elég most annyi, hogy a szájsebész szakasszony azt mondta, hogy itt rendben vagyok, nincs olyan fogam ami miatt öt éven belül aggódnom kéne. Kis fogkő, meg egy tömött fogamban töméscsere. Belefér.

Eljött a csütörtök, eljött a sugaras randi. Az Uzsoki lett a szerencsés intézmény mely megnyerte a főnyereményt. Hogyhogy milyen főnyereményt? Természetesen engem. Remélem a végén én is ezt fogom majd érezni. Bár ha jól belegondolok, talán ezt még ők sem érzik, hehe. Na mindegy. Viccelődök, viccelődök, de a rendelőben eltöltött kb. húsz perc alatt azért lefagyott az akkor amúgy sem létező mosoly az arcomról. Nagyjából persze tudtam, hogy mi vár majd rám, többen írtak az olvasóim közül akik közvetlen vagy közvetve átéltek már egy ilyen fej-nyaki sugaras balhét, de azért ez így egyben sokkoló volt. Elmeséljem részletesen? Tök mindegy, hogy most azt mondtad, hogy igen, vagy azt, hogy nem, én leírom az tuti.

Szóval. Kiderült, hogy a következő kedden már összeült az onkoteam, a főorvos asszony is tagja volt aki velem beszélgetett. Azt a javaslatot tették (szerintem inkább azt a döntést hozták), hogy szaladjunk neki egy kombinált kezelésnek, melnyek része egy 70 Grayből álló sugár egy kis kemoterápiával megspékelve. Idézem a főorvos asszonyt. Korábban 34 Grayt kapott, ez most nagyon más, ez most nagyon hosszú lesz. 35 napot tervezünk, de nem biztos, hogy bírni fogja, de akárhogy is van, legalább harminckettőt kapnom kéne. Mennyi? 70? 35 napon keresztül? Az hét hét. Hét hét. Hét hét. Para. Na mindegy, folytatom. Lőni fogják a teljes nyaki régiót az arcommal együtt több szögből, majd ahogy halad előre a kezelés szűkítik a kört a problémás területekre, míg az utolsó etapban csak a Pet-en világító, rákos részeket bombázzák majd. Azt mondja, hogy számolni kell némi mellékhatással. Az teljesen biztos, hogy a kezelés második hetétől elkezd folyamatos gyulladásba kerülni a teljes arcom, nyakam, kis részen a tarkóm. Hja, és természetesen torkom, a szám, fogínyem, szájpadlásom, esetleg az orrnyálkahártyám. Természetesen minden kezeléssel a helyzet romlani fog, Azt mondja, hogy fogok kapni mindenféle gyógyszert és fájdalomcsillapítót, de gyakorlatilag nem szoktak használni, készüljek a 24 órás, folyamatos fájdalomra. Napról napra erősebbre. Természetesen innentől a szilárd táplálék fogyasztása felejtős lesz. Tápszer, shakek, ilyesmi. És csak, hogy ez így együtt ne legyen annyira vidám, még hozzátette, hogy az utolsó három hét várhatóan nagyon durva lesz. Ott már az is előfordulhat, hogy a folyadékot sem fogom tudni lenyelni, és ilyenkor nincs más, minthogy befektetnek és egy orrszondán keresztül táplálnak majd. Természetesen minden mellékhatás másképp jelentkezik mindenkinél, de ezek a leggyakoribbak. Persze lehet még olyan is, hogy kihullanak a fogaim, elhalnak a csontok az arcomban, ilyesmi. De ezek azért nagyon ritkák, ezekkel azért nem kell kalkulálnom. Hallottátok? Nagyon ritkák. Hirtelen úgy meg is nyugodtam, hogy azonnal elénekeltem a kisfiam kedvenc nótáját a Mancs Őrjáratból. Not. Hja, és a fogak. Igen. Sugárkezelés után legalább három évig nem lehet fogat húzni, mert elhalhat a csont az arcomban azonnal. A sugár alatt megváltozik a nyáltermelés, változik a fogíny, ezért radikálisan nő a szuvasodás és a fogelvesztés esélye. Nagyon jó fej volt a szájsebész dokinéni, bevállalta, hogy kéthetente elmehetek hozzá és rajtam tartja a szemét. Sőt, ha nagy gond van a nyálkahártyámmal, torkommal, számmal, ilyesmi, bevisz az egyetemre és ott látnak el. Jó szereik és rengeteg szakértelem van ott. Ez erősen megnyugtató.

Aztán jön a kemó. Csodás szer lesz. Nem fog kihullani a hajam, de azért szarul leszek tőle alkalmanknént egy-két napig, de ez is egyénfüggő. Hja, és párhuzamosan kapom majd a sugárral. Alapvetően három alakalom lenne a hét hét alatt, de van egy kis bibi. Az esetek kb 30%-ában különböző mértékű vesekárosodást okoz a cucc és mivel én cukorbeteg vagyok így fokozottan veszélyeztetett is vagyok. De hogy csökkentsék a kockázatot, lehet, hogy a három alkalmas kemót szétszedegetik, és hetente kapok majd egy kisebb dózist. Már megint itt tartunk? Itt B+. A korábbi kemó által szétbaszott, szúrhatatlan, acéllá keményedett, robbangatós vénáimat hetente fogják megtámadni. Hja, és persze nem egyszer, nem kétszer. Ugyanis, hogy védjék a vesémet, minden kemó előtti nap vért vesznek, majd belémtolnak egy liter sóoldatot, hogy átmossanak, majd a kemó utáni nap újra vissza kell mennem, hogy ezt megismételjék. Jelenleg el sem tudom képzelni, hogy hogy lesz ez kivitelezhető a valóságban. Persze legrosszabb eset az, hogy minden kemó előtti nap kapok egy branült mely három napig bennem van és emiatt csak egyszer szúrnak hetente. Persze a vért Magyarországon ezen keresztül nem veszik, mert csak. Így a heti két vérvétel az a bónusz szúrás. Az ostoba németek, britek, amerikaiak tudják, de nálunk ez nem divat. Értem én, jobb ez így mindenkinek. A legjobb megoldás pedig arra az esetre ha szét kell szedni a kemót, hogy az első teljes dózis után beültetnek egy portot. Egy kis műtéti beavatkozás mellett betesznek egy kis bizbaszt a szívem környékére, aminek segítségével egyből a szív körüli verőerekbe nyomatják a csodás koktélt úgy, hogy nem kell egyáltalán szurkálni. És nem, ebben az országban a porton keresztül sem vesznek vért. Nyugaton igen, itthon nem. Nem baj, csak stadion legyen elég. 

Mindezt jövő hétfőn megelőzi egy vizit, amikor is be- és megmérnek, hogy el tudják készíteni a maszkot, hogy pontosan oda menjen majd a sugár ahova kell. Aztán eltelik egy hét és indulás. Következő hét hétfő vérvétel, sóoldat, majd következő napon egy kis sugár, hozzá egy négy-öt órás kemó. Aztán következő nap vissza egy kis sóoldatra és vérvételre, persze mellé egy kis sugár. És ez így fog menni január első hetéig.

Hja, még rákéreztem, hogy mi van ha beüt a covid és meg kell szakítani a kezelést. Ugye ennek most van erős realitása, hiszen nem tudom elképzelni, hogy a kisfiú nem fogja egyszercsak hazahozni az óvodából. Na akkor szopás van. Kezelés nem nagyon maradhatna ki, mert akkor visszatermelődnek a rákocskát, mert ezek meglehetősen gyorsan osztódó, elég agresszív fajták. Szóval akkor erősen rábasztam. Így elkezdtem eszeveszett módon megpróbálni intézni egy negyedik oltást, merthogy az első kettő kínai szemét után soha nem alakult ki semmilyen védettségem, a harmadikra kapott Moderna meg már több mint öt hónapja bennem van, nem lehetek túl védett. Szerencsére eljutott a háziorvosom segítségével az esetem a délpesti infektológus főorvosához, aki azt írta, hogy teljesen valid a háziorvosom, a hematológusom (innen is óriási köszönet neki a véleményezésért a szabija alatt is) és a radiológusom ajánlása a negyedik oltásra, így azonnal kapok egy Pfizert, majd négy-hat hónap múlva mennem kell egy emlékeztető boostra. Merthogy az első kettő kínait nem számolhatják, mert egyrészt nem volt rám hatása, másrészt nem is kaphattam volna, Ez is valami. Ha a következő 10-14 napban nem szopom be a vírust, talán ez a része rendben lesz. Talán.

Felteszem, az elmúlt másfél évben az már lejött, hogy elég keményen bele szoktam állni a feladatokba, nem nagyon szoktam megrettenni. Nekimegyek minden hegynek és így vagy úgy, de megmászom őket. De őszintén szólva most be vagyok szarva. És nem kicsit. Nyilván nem fogok letérdelni, legalábbis nem tervezem. De érzem, hogy a tavalyi küzdelem egy kisiskolás által is mosolyogva abszolválható gyermekjáték volt ahhoz képest ami most vár rám. Most azt gondolom, hogy eddigi életem legkeményebb harca, legdurvább két-három hónapja vár rám. Nem könnyű ezt a zsákot felemelni és elcipelni. De nem magzatpózban szeretném csak valahogy átvészelni és túlélni ezt az időszakot. Meg akarom harcolni, le akarom győzni. Példát akarok mutatni, erőt akarok adni annak akinek kell. Adja Isten, hogy képes legyek rá. Imádkozzatok érte, imádkozzatok értem. Aki nem ismer egy imát sem, vagy nem hisz az ilyen dolgokban, az egyen meg egy baszott nagy rántott csirkemájas szendvicset és közben gondoljon rám erősen, talán az is segít. És igen, a vegák is, hehe.

Ha elkezdődik majd írok. Nem tudom, hogy milyen rendszerességgel, de valahogy megoldom ezt is. 

Hja és mégvalami. Nekem légyszi senki ne írja többet, hogy ne adjam fel. Nem is értem, nem is ismerem ezt a szót. Én soha nem adok fel semmit. Nem!  Baszki, Fradistának születtem. Érted? Értsd!

Ne feledjétek:

 Klikk ide